Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1931
11 és azt, ami az ő fáradhatatlan buzgósága révén az E. E. E. Gyámintézet pénztárába befolyt. Az evangéliumi szellemű ifjúsági lapok olvasótáborának is nagyhatású toborzója volt. Ezzel a ténykedésével is emelte tanítványai felekezeti öntudatát. Az Ifjúsági Gyámintézet vallásos estéi lelkességén kívül fiatalos szervező és rendező képességéről tanúskodnak. Felfedezett és szereplésre buzdított a maga visszahúzódóbb felenyájából olyanokat, akik jeleskedésükkel őt igazolták, a gazdag, nívós műsornak is becsületére váltak, maguknak is használtak vele a jövőben. Itt is maga adta a legjobb példát beszédeivel. Ezek az előadásai, valamint egyházi beszédei mindig világosan szerkesztettek, tartalmasak. Inkább tanító, de egyszerűségével is a maga őszinte hitét átöntő hitszónok; külseje, egyénisége is megnyerő, tiszteletre- és szeretetreméltó. Hatalmas irodalmi munkásságának felsorolását alább adjuk függelékképpen. Az írást már theológus korában kezdte. Első munkája a soproni líceumnak lerótt hálája: megírta a líceumi önképzőkör, a híres Magyar Társaság, első tíz évének (1790—1800) történetét. Ez a Társaság tette őt is, mint annyi más jelesünket íróvá. Irt folyóiratokba, egyházi lapokba, maga is volt egyházi folyóirat szerkesztője, készített könyvtárjegyzéket, tanterveket. Java munkássága egyháztörténetbe vágó, de iskolai könyvei a vallástanitás minden ágát felölelik; elemi iskolai bibliai történetei s a középiskola I—VIII. osztályára szóló vallástanítási könyvei 1890-től máig igen sok kiadást értek. Tankönyvírásra a Luther- Társaságtól 1890-ben elnyert pályadíj adta neki az indítékot. írásait, könyveit ugyanaz a tudás, szorgalom, világosság, szabatosság, tiszta magyarság jellemzi, mint beszédeit. Irodalmi munkásságának bővebb jellemzése a szakember feladata. Én csak újra megállapítom, hogy az ő példátlan elterjedt- ségü tankönyvei s nagy szorgalmának és tudásának egyéb nyomtatott eredményei nagy áldás egyházunkra és hazai valláserkölcsi nevelésünkre. Iskolafenntartó hatóságunk méltányolja is ebbeli és más érdemeit. És mikor az 1930—31. iskolai évben Bereczky Sándornak 70-ik születésnapját ünnepeltük, főhatóságunk ezen a mi családi ünnepünkön is megragadta az alkalmat arra, hogy iskolai első felügyelőnk meleg hangja révén nagyrabecsülését kifejezze. Ezen a bensőséges dísztermi ünnepen, melyre a tanulókat egy utolsó órában váratlanul fölvezettük, a szerény, ünnepléstől húzódozó jubilánst nagy meglepetés érte: lelepleztük arcképét, amelyet Op- pel Imre kartársunk készített róla. A Bereczky Sándor alakja már addigi termékeny és áldásos 70 esztendejével is kiemelkedett kathedrából, tanári szobából és szép, művészi képben megörökítve már tavaly bekerült iskolánk dísztermi pantheonjába a nagyok és jótevők közé és volt igaz
