Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1929
0 iskolai tanári vizsgát a természetrajzból és kémiából. Ebben az évben már a Selmecbányái erdészeti akadémián tanársegéd és erdészeti vizsgát tesz. Mielőtt középiskolai tanárnak ment volna, 1880—88-ig, a budapesti tudományegyetem növénytani intézetében Jurányi Lajos egyetemi tanár mellett tanársegéd. Ez alatt az idő alatt a botanika iránti hajlamát nemcsak a tudomány színvonalára fejleszti, hanem jelentős irodalmi munkásságot is fejt ki. A Typha és Sparganium-ról szóló művével a természettudományi társulat Bugát-díját nyeri cl (1886) ; Fekete Lajos Selmecbányái erdészeti akadémiai tanárral írt Erdészeti növénytanát pedig az Orsz. Erdészeti Egyesület a Deák Ferenc-alapítványból 200 arannyal jutalmazza (1888). Közben megszerzi a földrajzból is a tanári oklevelet és a növénytan doktorává avatják (1883). 1886—87-ben Svájcot és Németországot utazta be és Tübingenben Pfeffer professzor mellett a növényfiziológiában dolgozott. 1889-ben a budapesti tudományegyetemen a növénybiológia és mikológia magántanárává habilitáltatott. 1886-ban megnősült. Elvette Brósz Jonathán kassai ügyvédnek, a tiszai egyház gyámintézeti elnökének és a hat szabadkirályi város esperességi felügyelőjének a leányát, Kornéliát, 1887-ben örökbefogadás útján a Mágocsy nevet vette fel. A családalapítással járó kötelesség vitte a középiskolába, mert az egyetemi tanársegédi, magántanári állással egybekötött jövedelemből családot alapítani akkor sem lehetett. Érdekes ebből az időből való feljegyzése: 1888-ban 30 forint egyetemi növénytani jutalomdíjat, 1896-ban 300 forint magántanári jutalomdíjat kapott. A középiskolánál egyetemi tanárrá történt kinevezéséig, tíz éven át működött, 1888—92-ig a budapesti állami felsőleányiskolában, 1892—97-ig a VI. kerületi főreáliskolában a természetrajz tanára; a szőlő- és borgazdasági felsőbb tanfolyamon pedig a szőlő anatómiájának, fiziológiájának és pathológiájának előadója. Ez alatt az idő alatt bámulatos tevékenységet fejt ki. Büszkén mondogatja most is, hogy éveken át öt helyen is tanított: a reáliskolában, a felsőleányiskola továbbképző tanfolyamán, a szőlő- és bovgazdasági felsőbb tanfolyamon, Zirzen Janka tanítónőképzőjében és a tudomány-egyetemen mint magántanár. Nyomtatásban megjelent tudományos cikkei és munkái pedig 1897-ig már meghaladták a 180-at. 1895-ben a szőlő újabb betegségeinek tanulmányozása végett a földművelésügyi minisztérium megbízásából Franciaországot és Felső- Olaszországot utazta be. 1896-ban az orsz. kertészeti kongresszus vezértitkára s a millenáris kiállításon való tudományos közreműködéséért királyi elismerésben részesül. 1897 szeptemberétől, mint tudomány-egyetemi rendkívüli tanár az orvostan-, bölcsészettan- és gyógyszerészettanhallgatók- nak adta elő ’ nagy tudással és páratlan buzgalommal a scientia amabilist. 1898-ban már az Orsz. Tánárképzőintézet tanára és az
