Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1929
7 Orsz. Középiskolai Tanárvizsgáló bizottság tagja és ma is, 51 év múltán odaadással hallgatják tanárjelöltjei magasszárnyalású egyetemi magántanári előadásait a növénytan egyik legszebb fejezetéből, az ökológiából. Magántanári joga megmaradt nyugalmaztatása dacára is; él is vele, hogy kielégíthesse lankadatlan munkaszeretetét. Az egyetemi tanár tudományos irodalmi működése is méltó nemcsak a magas álláshoz, hanem az eddigi sikerekhez is. Műveinek, tudományos cikkeinek száma megközelíti a 300-at. Nagyszámú művei közül legközelebb áll a búvárkodó fiziológushoz „A növények táplálkozása” című munkája, melyet a Természettudományi Társulat felszólítására 1899-ben tartott sorozatos előadásainak tetemes (46 ív) kibővítésével, ez a társulat adta ki 1909-ben. Még ennél is nagyobb öröme telhetik Erdészeti növénytanában; nemcsak azért, mert a 39 évvel ezelőtt Fekete Lajossal írt kétkötetes (a Il-ik kötet 84 ív) munka egyedüli kézikönyv volt a maga nemében, hanem azért is, mert két évvel ezelőtt megjelenhetett a Fehér Dániel főiskolai tanárral írt második átdolgozott kiadásnak az I kötete. (37 ív). Reméljük, hogy a már nyugalmazott egyetemi tanár kiváló munkáját „rövidesen követni fogja” a II. és a III. kötet is. így élvezi ő „a jól megérdemelt nyugalom derűs napjait!” A természet virágos mezejét fáradhatatlanul járva, tanulmányozva fejtette ki ezt a nagy munkásságot és szerezte magának — a borostyánt, a babért, nemcsak itt a hazában, hanem a külföldön is. Tizenegy növényt neveztek el nevéről. Külföldi tudós társaságok tagjukká választották. Számos hazai tudományos társaságnak és egyesületnek alapító, rendes, vagy tiszteleti tagja; a magyar gyógyszerésztudományi társaság, a magyar kertészek „vezérünk”-nek mondják; a Természettudományi Társulat növénytani szakosztályának alelnöke, majd elnöke volt, most tiszteletbeli elnöke; a Term, tud. Társulat alelnöke; a Magyar Tudományos Akadémiának 1897-től levelező, 1909-től pedig rendes tagja; a földművelésügyi minisztérium mezőgazdasági kísérletügyi tanácsának és a hamisításokat felülbíráló tanácsának immáron 33 éve tagja és pedig ma is a tudomány-egyetem képviseletében. 1897-ben, mint a budapesti tudomány-egyetemen a növénytan rendkívüli tanára, a növénykert és növénytani intézet igazgatója: követte tanítóját és mesterét Jurányi Lajos dr.-t; 1901-ben pedig a növényalak- és élettan rendes tanárává neveztetett ki s megbízatott a növényrendszertani előadások ellátásával is. Csodálatraméltó az az emberfeletti energia, — mondja róla egyik kiváló tanítványa, — amellyel ezt a nehéz, sokoldalú és a nap minden percét igénybevevő tudományos és adminisztrációs munkakört ellátja. Évekig tartó lankadatlan agitációjával, érveinek súlyával sikerült kivívnia azt, hogy a növényrendszertannak és a növényföldrajznak külön tanszék és intézet szerveztessék, miáltal
