Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1929
22 nagyon szomorú esetek, amelyeken azonban az iskola, sajnos,, nem segíthet. Áttérve magára az iskolára, meg lehetett állapítani, hogy újabb időkben veszedelmesen megszaporodtak az olyan körűimé' nyék, amelyek az egyenletes iskolai munkát károsan befolyásol' ják. Megszaporodtak az iskolai szünetek és az iskolai ünnepek, amelyeken a tanulóknak szerepelniük és e szereplésre készülniük kell. Megszaporodtak a különleges megemlékezések, megszapo- rodtak az ifjúsági körük, sportegyesületek, különböző versenyek, sőt a felnőttek sportegyesületei is engedélyt kaptak arra, hogy leendő versenyzőiket a középiskolában kiválasszák és képezzék, jött a harmadik tornaóra anélkül, hogy helyette valami elmaradt volna. Mindezek a körülmények túlságos módon igénybe veszik a tanulók idejét, munkaképességét és idegrendszerét, a tanulás egyenletes folyamatát pedig folytonosan igen kártékony módon befolyásolják. A miniszteri rendeletet, amely a tantervet és az utasításokat értelmezi, a helyes tanítási módszerre pedig felhívja a figyelmet, tanári karunk örömmel hajtja végre, mert meg van győződve, hogy bizonyos bajokon segíteni fog. De fentebbiek alapján az a meggyőződésünk, hogy a túlterhelés oka leggyakrabban nem a tantervben és nem a módszerben van. A túlterhelés leküzdésére vonatkozó tanácskozásainkban ezenkívül folyton újból és újból meg kellett állapítanunk azt a megingathatatlan meggyőződésünket, hogy a középiskola, külö- nősen pedig a gimnázium, nem a mindenki iskolája és hogy nincs, és nem is lehet a gyenge tehetségű tanulók számára szabva. Kell tehát, hogy a középiskola bizonyos selectiot gyakoroljon. Épolyan megingathatatlan az a meggyőződésünk is, hogy a középiskolának a reá bízott ifjúságot elsősorban lelkiismeretes munkára és köte' lességteljesítésre kell nevelnie. Nagyon szomorú volna, ha a túlterhelés elleni népszerű küzdelemnek az volna a következménye, hogy a középiskola munkája felületessé és sekélyessé válik. Hazánk mai helyzetében ez végzetes kimenetelű következmény volna. TAPASZTALATAINK AZ ÜJ TANTERVRŐL. Egyházi főhatóságunk megküldte nekünk a vallás- és köz- oktatásügyi m. kir. miniszter úrnak 540—05/57—1930 sz. rendeletét, amelyben a miniszter a következő két kérdésre kér a tanári testülettől véleményt: 1. mi a tapasztalatunk az 1924-ik évi tantervről? 2. különösen a túlterhelés szempontjából mikép volna csökkenthető az egyes tárgyak anyaga? A tanári testület a kérdést igen behatóan tárgyalta, véleményét lényegében a következőkben ismertetjük.
