Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1929
9 tanársággal; az ev. középiskolák és tanítóképzők érettségi, illetve képesítő vizsgáin pedig, mint kormányképviselő, nemcsak a tanárok pedagógiai és didaktikai tevékenységén, hanem az ifjúság szellemi életének ütőerein is ott tartotta évtizedeken keresztül a helyes diagnózist megállapító kezet. Ezt az értékes kulturális tevékenységet a magyar evangélikus tanárság azzal honorálta, hogy az ev. középiskolai tanáregyesület alelnökévé, majd elnökévé, végül pedig tiszteletbeli elnökévé választotta. Tízéves iskolafelügyelősége alatt annyira megszerette egyházunk kulturális intézményeit, hogy mint a bányai egyházkerület és az egyetemes tanügyi bizottság elnöke, valamennyi egyházi iskolánkkal együttesen, ma is vezérembere evangélikus középiskoláinknak, Áldásos működésével találkozunk az egyház egyéb intézményeinél is; a felsőbb iskolák evangélikus hallgatóinak kiképzését elősegítő, biztosító Luther-otthonnak ügyvezető alelnöke. Önzetlen fáradozásainak elismerése az egyház részéről sem maradt el; a Deák-téri magyar egyháznak felügyelője volt, ma tiszteletbeli presbitere, a magyarhoni Luther-társaság. tiszteletbeli tagja.- Egyházunk mindig büszkeséggel állította fontos intézményeinek élére hűséges fiát, aki ma is fiatalos munkakedvvel és lelkesedéssel alkot, dolgozik: „Mindenünnen leszakítni egy-egy üde olajágat, Hogy köthesse koszorúba díszéül a homlokának.” Eredményekben gazdag egyházi életének egyik legszebb szakasza az a tíz év, melyet mint felügyelő töltött el gimnáziumunk élén. Ez alatt az idő alatt volt módunk és alkalmunk megismerni valódi értékét. Csakhamar felismertük benne az igazi természet- tudóst, akinek minden vezérlőgondolata magyar és protestáns. Az ifjúsággal való érintkezésben az atyai jóindulat, a tanárokkal szemben a keresetlen egyszerűség voltak nagy egyéniségének legjellemzőbb sajátságai. Az a közvetlenség, az a melegség, mellyel minden ügyet az iskola tanáraival megtárgyalt: biztosították számára a tanárok ragaszkodását, bizalmát; az a kitartás és meg- győződéses odaadás, mellyel ügyünket, az iskola érdekét az egyházi főhatóság előtt képviselte: biztosították számunkra a sikert. Vonzó egyéniségének kedves vonása volt, hogy találó megjegyzéseit tréfás csomagolásban, jóízű pilulákban tudta beadni az illetőknek; minek következtében a kívánt eredmény sohasem maradt el. Öt tisztelte meg a tanári kar egyik jegyzőkönyvében az „igen kedves emlékű felügyelő” jelzővel. .............. E zt a kitüntető jelzőt elsősorban az új iskola megalkotása körül kifejtett fáradozásaival érdemelte meg. Anyagiakban szegény egyházunk nagyot csak úgy tud alkotni, ha egy pár lelkes vezér kezébe veszi a jó ügyet. Lelkesedésük gyújt, példaadásuk gyűjt, tudásuk alkot s a megfeszített energia csak akkor pihen el, mikor az emberöltőkre szóló mű már készen áll.
