Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1926

Vagyon? Rozsda megemészti, tolvaj elemeli, nagy nemzeti örvény örökre elnyeli. Abszolút érték egy van: az intelligencia; Széchenyivel szólva : a tudományosan kiművelt emberfő. Mert ez termeli az eszméket, az egyedüli valóságokat a vallás, a tudomány, az ethika és az esztétika terén, amiket együttvéve kultúrának nevezünk. Ezek az eszmék élni, uralkodni akarnak és ezért harcba szállanak. Az eszméknek ez a harca a világ- történelem. Mert szörnyű és sivár hazugság, amit Marx hívei hirdetnek, hogy a társadalmi osztályok kenyérért való harca folyik évezredek óta kegyetlenül és szüntelenül. Az eszmék világeszmék: ugyanazok Szicíliában és Szibériában. De a nemzeti élet meleg földjéből tudnak csak kisarjadzani. Mert „Csak amit a szív felfoghat magába . . . Egész világ nem a mi birtokunk.“ Világpolgárokat, Páneurópai respublika híveit, nem- zetközieskedőket, nyugatiaskodókat én nem akartam nevelni. Aki ilyen eszméknek hódolna, tagadja le, hogy az én tanítványom volt. Ne hozzon szégyent a fejemre. Mert nékem „Kedves az a bölcső, mely magyarnak ringatott.“

Az eszme nem rideg gondolat csupán; az eszme egyúttal lelkesedés. Hideg fej és meleg szív együtt alkotja meg. Legmelegebb és legdicsőbb ez a három: A szabadság. A politikában a nemzet, a vallásban az egyház és a társadalomban az egyén szabadsága. Ez utóbbi azt jelenti, hogy érvényesülhessen a tehetség és a jellem. A második a kötelesség, a Goeihe- féle „Des Lebens ernstes Führen.“ A harmadik a szeretet, mely két testvérét az egekbe emeli. Ezt a hármat megszemélyesítve látom : a szabadságot Petőfiben, az iskola nagy tanítványában, a kötelességet, az „Itt állok, máskép nem tehetek“ életfelfogásét, Lutherben és az egekből földre szállott szeretetet Krisztusban.

Ezt a három világszellemet kövessétek az élet útján bármily vallású. vagy anyanyelvű szülők gyermekei vagytok is.

Nem tudom, mi vár reátok odakünn : Nestor sorsa-e, vagy Achilles végzete. De egyet kívánok, sőt megkövetelek. Ha Achillesként korán a Hadesbe sodorna az isteneknél is hatalmasabb felsőbb akarat — én elmondhassam rólatok azt a négy szót, ami II. József emlékén tündököl: „Non diu, séd totus“. Hogy az eszméknek éltetek — nem sokáig ugyan, de egészen. Menjetek el az élet útjára az eszmék fényes paizsával és ezzel, vagy ezen lássalak benneteket újra.

*

Mélyen tisztelt ünneplő közönség! A hős fiúk ma visszatértek édesanyjuk kebelére és visszahozták az eszmék tündöklő paizsát, amit tőle kaptak. Hintsünk pálmaágakat eléjük. Trium- fatorok ők. Mert aki eszmékért harcol, boldog, ha sebet kap is, győz, bár leverték és él a halálban is.

Visszatértek, mint drága kincs, mint vezér csillag ok és mint a tanárok munkatársai. Drága kincsként tértek vissza, abszolút

10