Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1925
8 Az ország tanárai is tudják, ki volt Rátz László, mert működése nem szorítkozott intézetünk területére, hanem kiterjedt az egész országra és eljutott mindenhová, ahol a mathematika tanításának kérdései érdeket keltenek. Dicsekedhetünk vele, hogy a mi intézetünk már egynegyed század előtt megkezdte a mathematika tanításának azt a módját, amely a múlt évben kiadott állami középiskolai tantervekben hivatalos szankciót is kapott. A tanításnak ez a módja eleinte a tanító tanárok egyéni felelősségén alapult, később megnyertük hozzá egyházi főhatóságunknak és a minisztériumnak az engedélyét. Rátz László aggódó gonddal őrködött azon, hogy a hivatalos tanterv szerinti régi és a reform szerinti új tanítási módszer kellően összeolvasztassék és a tanítás egysége megóvassék. Az ő személyisége elég garancia is volt arra, hogy a reform minden nagyobb zökkenő nélkül mehet át az életbe. A mathematikai tanítás reformjánál is mélyebb az a hatás, melyet Rátz László a Középiskolai Mathematikai Lapok révén az ország mathematikai tanítására kifejtett. 20 éven át szerkesztette e lapot. Teljesen önzetlenül csinálta, sem állami, sem másféle segítséget sehonnan sem kapott (de nem is kért), sőt a lap kiadására tetemes összegeket is áldozott. A legnagyobb gonddal válogatta meg a kis folyóirat cikkeit és feladatait, hogy a tanulókban a mathematikai problémák iránt való érdeklődést fölkeltse és az igazi mathematikai gondolkozási mód magvait elhintse. Még nagyobb gonddal és lelkiismeretséggel olvasta át és bírálta meg az ország minden részéből beérkező megoldásokat. Nagy éleslátással mindenkor fel tudta ismerni az igazi tehetségeket, úgyhogy méltán dicsekedhetnék azzal, hogy mindazok, akik az egyetemeken és a főiskolákon mint kiváló mathematikusok kitűntek, majdnem kivétel nélkül az ő lapjának szűkebb gárdájából kerültek ki. Iskolánk főhatósága is már régóta tudja, ki Rátz László, mert több tanügyi tisztségre őt választotta meg. Iskolaügyi dolgokban az ő szava már régóta irányadóvá vált. Egészen természetes következménye ennek, hogy annak idején a Góbi Imre nyugalombavonulásával megüresedett igazgatói tisztségre a tanári kar az iskolai főhatósággal egyetértésben őt választotta meg. Rátz László vállalta is e tisztséget és mindnyájunk osztatlan megelégedésére öt évig viselte is azt. Ekkor azonban lemondott róla és visszatért a tanári kathedrára. A tanári kar és az iskolai főhatóság ezt az elhatározását nem tudta megérteni, mert úgy alulról, mint felülről osztatlan bizalom sugárzott feléje. Valószínűleg bántotta őt az az ellentét, amely a lelkes, passzionátus tanár lelki világa és az igazgatói teendők ettől elütő természete közölt fölmerül ; az ellentét érzetét nem tudván magából kiküszöbölni, visszatért régi szerelméhez, a tanári kathedrához. Megszűnt ugyan igazgató lenni, de továbbra is vezetőnk maradt. A távozása folytán támadt űrt legjobban mi érezzük, volt kollegái. Nem volt soha olyan iskolai dolog, amelytől húzódozott volna és mindent, amit vállalt, passzióval végzett el. Évek hosszú során át tanárelnöke és igazi lelkes vezetője volt a Dal- és Zeneegyesületnek. Tanári konferenciákon a bonyolódott és kényes természetű ügyekben rendesen az ő helyes paedagógiai érzéke és tapintata találta meg a kivezető utat. A tanári kar anyagi természetű ügyeivel sokat törődött és a háborút követő viszontagságos esztendőkben mindent elkövetett, hogy különösen a családos kollegák nyomasztó helyzete enyhüljön. Gyűjteni és alapokat teremteni senki nem tudott úgy, mint ő.
