Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1923
IV. Húsvéti tanulmányutunk. A háború és következményei miatt 11 év óta szünetelő nagyobb tanulmányi kirándulást felelevenítve, április 10—29-ig Olaszországba vittük el 30 tanítványunkat. Célunk : Róma és Nápoly. Április 10-én nem a régi, megszokott húsvéti olasz kirándulások útján, a horvát Karszton át, siettünk a Quarneroba. Nagykanizsa, Lubjana, Postumia az útirányunk; a tájképek változatos szépségében vetekszik a régi úttal. Még abban is megvolt a hasonlatossága, hogy a Karszt legmagasabb részein régi havat találtunk és frisset kaptunk, csak az volt eltérés a régi szép időbelitől, hogy a tengerre kínálkozó szép kilátást és az első megpillantás elbűvölő hatását elrontotta a köd, a felhő, a szakadó eső. Nem volt kedve senkinek a hagyományos xenophoni „thalatta, a thalatta“-hoz. Erős tavaszi záporban ereszkedtünk le Mattuglieből virágzó kertek között Abbáziába. Délutánra mégis kiderült és ragyogó napfénynél gyönyörködtünk a háborgó tenger változatos színpompájában, fehér tarajos hullámaiban s a parti szikláknak csapódó s a levegőben szétporló tajtékzásában. Némi aggodalom is vegyült az élvezetbe, mert rövidesen mi is hátára kerültünk Neptunus tomboló paripáinak és alig vártuk, hogy Fiúméban szilárd talajt érezzünk a lábunk alatt. Hajónk Anconába 23 órakor indult, addig felhasználtuk az időt, hogy szétnézzünk az olasz Fiúméban. A kikötő egészen üres. A parton még ott az a gipszből rögtönzött, stílusában és kivitelében is régieskedő diadaliv, mellyel néhány nappal előbb az olasz királyt fogadták az Olaszországhoz csatolt Fiúméban tett első látogatása alkalmával. A Piazza della Regina Elena-n hatalmas márványtalapzaton lehorgonyozva — hogy semmiféle vihar el ne szakíthassa — a horgonya láncostul annak a nagy olasz csatahajónak, amely először kötött ki Fiúméban. A Torre dell’orologio bronz kétfejű sasának az egyik, osztrák fejét, levágták. Ilyen kisebb átalakításokon megy át a város. A kormányzósági palotán még most is javítják a bombázás okozta rombolásokat. Mindenütt márvány emléktábla hirdeti a mártírok, a hősök dicsőségét, akik az életüket áldozták Fiume megszerzéséért. Anconáig egy olasz hajóstársaság Piceno nevű hajója szállít, amelyről közelebbi ismerkedés alkalmával kiderül, hogy az Ungaro-Croata régi (több mint 30 éves) Villáma és még csak át sincs festve és leszedett betűi alatt védetten megmaradt festék a köröskörül kopott környezetben elárulja régi dicsőségét. A Picenonak Villám korából sem sok jó emlékezete maradt, most meg, hogy olasz mivoltában háborgó tengeren próbálkoztunk vele, még kevesebb jót tudunk róla. Mikor hajóra szálltunk, csak a bóra süvítéséből sejtettük, hogy kint majd megtáncoltat a tenger és igyekeztünk alvással védekezni a várható bajok ellen. Reggel 5 órakor a hajó kürtje a pólai kikötőben ébreszt fel s az egyórás tartózkodást az amphitheatrum megtekintésére használjuk. Három emelet (29-4 m.) magas, majdnem épen megmaradt fehér mészkőfala csakúgy tündöklik a napsütésben. A . Colonia Pietas lakosai Septimus Severus és Caracalla tiszteletére építették (198—211.), voti sui compotes. Tengelye 132'6, 105'1 m., 20,000 nézőnek. Az ülő sorok köveiből a velenceiek építették palotájukat. A pólai kikötő is teljesen üres, az Arzenál épületei roskadoznak.
