Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1923

29

A kikötő bejáratánál a hullámtörő gáton átcsapódó hullámok nem sok jót sejtetnek. Es alig kerültünk ki a nyílt tengerre, az éjjel leple alatt titokban és egymás előtt észrevétlenül folytatott baj egyszerre csak mindenütt — a szó legszorosabb értelmében — kitört és kevesen voltak, akik Anconáig a hullámzó tenger szépségében, színének változatosságában, mérhetetlen síkjában őszintén gyönyörködni tudtak. Sóvárogva lestük a lassan közeledő Monte Guasco-n S. Ciriaco Dómját, tudva, hogy a hajósokat védő Venus templomának a helyén épült,_ anyagának felhasználásával. Mikor már, úgy délután 2 óra tájban, a kikötőnek védőleg ölelő kar módjára megépített antik mólóján Traianus

márvány diadalkapuját (115. Kr. u. hálából a kikötő megnagyobbításáért) is jól kivehettük, nem volt semmi baj és jó kedvvel szállítkoztunk már hamisítatlan régi olasz környezetben és módon, de új, fascista becsületességgel, a pályaudvarra.

Utunk tovább vasúton, folyton emelkedve, az Appenninek egy keresztvölgyében, az Esino (Aesis) folyó mellett halad, a jól ismert „olasz“ tájat mutatva. Viruló rétekkel borított halmok, meredekebb magaslatok hátán fallal kerített ódon városok, sötét, sudár ciprusok és a lankák oldalain nyárfákkal „házasított“ szőlőtőkék. Csakhamar besötétedik és csak a gazdag elektromos világításból sejtjük, hogy Térni (Interamna), Tacitus szülőhazája felé közeledünk, ahol bő forrása van a vizierővel fejlesztett „fehér szénnek“ (elektromos erő). Innen már gyorsan múlt az idő s éjfélkor pontosan megérkeztünk Rómába.

Kilenc napunkat igyekeztünk felhasználni úgy, hogy az örök város történeti :és művészeti jelentőségéről lehetőség szerint sokoldalú képet nyerjünk. Igyekeztünk olyan szemmel nézni, hogy meglássuk, hogy története egyidős Európáéval, hogy középpontja a nyugati műveltségnek, hogy míg másutt egy korszak, egy művelődés emlékeit láthatjuk csak, itt az egész emberiség történetének, a világtörténetnek, a többszörös megújhodásnak, életrekelésnek beszédes emlékei történeti szemléletre kényszerítenek. Igyekeztünk a mi emlékeinket, a magyar-római vonatkozásokat is megkeresni. Ezek, sajnos, nem ötlenek oly könnyen szemünkbe és sokszor nem beszélnek kövek róluk, mint a nyugati népek világtörténelmi jelentőségű vonatkozásairól. De a magyar történelem folyamán is voltak események, akadtak kiváló férfiak és általuk a mi művelődésünk története is valamilyen — sokszor manapság már alig kimutatható, vagy még fel nem derített — vonatkozásba jutott azokkal a dicső emlékekkel, amelyekre nagy nemzetek büszkén hivatkoznak s amelyeket kegyelettel ápolnak. .

Tanulmányi tervünk összefoglalva, emlékeztetőül itt következik:

Amerre ti jártok, azt a földet ott a Magyar had, fiaim, másszor is tapodta. (Arany: Toldi szerelme VII, 14,)

Róma.

Roma est patria omnium fuitque.

(Lászai sírfeliratából a S. Stefano Rotondoban.)

Április 13, virágvasárnap.

Mons Caelius, alatta táboroztak a pogány magyarok, a mi Porta S. Giovanni előtt levő szállásunk táján, 938-ban, mikor végigszáguldozták egész Itáliát.

Piazza di Porta S. Giovanni (Campus Martialis, a Campus Martiust helyettesítette, ha ez a Tiberis áradása miatt víz alatt volt). A tornyokkal megerősített Porta S. Giovanni-t 1574-ben vágták a Via Appia Nuova számára Aurelianus császár falán, a régi, befalazott (1480 ) Porta Asinaria helyett és mellett. 1. Basilica di S. Giovanni in Laterano, Omnium urbis et orbis ecclesiarum mater et caput. N. Konstantin alapította, sokszor átalakítva; homlokzata 1734. Antik bronzajtói a Curiából. N. Konstantin szobra. Belseje: famennyezet 1650., apostol-szobrok, Vili. Bonifác (Giotto), tabernaculum és confessio; Torriti mozaikjai a tribunában. II. Sylvester (f 1003.) sírfelirata. Qui Sanctum Stephanum Hungarorum gentis ducem regia dignitate et apostoliéi legati munere corona et cruce missa insignivit. Guilelmus Fraknói MCMIV.

2. Palazzo Lateranense, a Laterani, császárkori gazdag család palotájának a