Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1923
12 bírói foglalással leendő végrehajtásuk által ezen ekklézsia papháza, ékes orgonája, templomszékei, harangjai s egyéb belső készületei minden szelíd, vallásos érzelem botránkozására, példa nélküli gyalázatra, örökös gúnyra közönséges árverés útján eladatnának“. A szívek megmozdultak s egy év múlva eltűnt az adósság réme. Deák-téri templomunknak más bajai voltak. Itt nem az alapban, hanem a tetőzetben rejlett a veszedelem. 1867-ben a templomot váratlanul be kellett zárni, mivel a fedélszék gerendái elkorhadtak s a tető átázott. A javítás ideje alatt az istentiszteleteket a sütőutcai gimnázium dísztermében tartották. A javítás azonban nem volt alapos, mert 1875-ben újra be kellett zárni váratlanul a templomot, mivel a tető és a falak repedezni kezdtek. A sürgős javítás alkalmával a templom elvesztette kis tornyát, harangjait, óráját. A toronynak nem volt külön alapzata, ezért kellett lebontani. A harangokat eladták s ezek igy Szmrecsánba, Liptó megyébe kerültek, az órát megvette egy egyháztag s az újpesti gyülekezetnek ajándékozta; a régi oltár részlete pedig Sámsonházára jutott, Nógrád megyébe, az ottani gyülekezet templomába. A templom külseje is változott egyébként az évek sora alatt, amennyiben a görög triglyph-metopé-sorozat 1867-ben került díszítményül az épületre. Végül emlékezzünk meg arról, hogy milyen jutalomban részesültek templomépítő első papjai a két gyülekezetnek. Báthory Gábor országos hírű pap volt, „kinek szónoklatát nem hallani véteknek tartatott“. 1844-ben püspökké is választották. Hálás gyülekezete igy méltatta érdemeit: „Báthory Gábor úrnak ezen ekklézsia s különösen temploma felépítése iránt is tett sok érdemei s fáradozásai felől ezen gyűlés (1831.) tagjai most is hála- datosan megemlékezvén s ezen háladatosságokat a síron túl is megbizonyítani kívánván, előre meghatározták, hogy Báthory Gábor úr halála esetén, — melyet a jó Isten még sok időkre távoztasson, — hideg tetemei nyugodalmokat a kriptában azon helyen találják, mely a kripta napkelet felől való oldalában vagyon“. Farkas József .e szavakhoz ezt jegyzi meg: „Ez, azt hiszem, eléggé puritán ajándék ! S hozzá mennyire találó! Egy hosszú, munkás élet jutalmául mily szépen illik: Ingyen hely a kriptában“. De mit szóljunk ehhez mi, evangélikusok? Molnár János, aki éppúgy maga építette templomát, mint Báthory Gábor, még ennyit sem kapott. Törte magát fáradozva a templomépítés körül; nagy tekintélye volt gyülekezetén kívül, ezt mutatja, hogy a bányakerületben két ízben jelölték superintendensnek, de saját gyülekezetében nagy érdemei mellett sem talált méltó elismerésre. Az építés alatt szerzett köszvénye vitte sírba. Eltemették s még követ sem állítottak sírjára. De nincs is erre szüksége, mert évszázadokra szóló emléket emelt magának Deák-téri templomunk felépítése által. Mint már előbb említettük, mindkét helyen az imaházul és papiakul szolgáló egyemeletes kis épület volt a később kifejlődött épületcsoport magva. Evangélikus elődeink 1822-ben építettették
