Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1922
5 Iáról. Hála Góbi Imre, Zsigmondy Jenő és társai bölcsességének, a lehető legjobb helyet, a városligeti kertváros vidékét választották ki. Itt működik az iskola most már közel két évtized óta az új épületben is a régi szellemben. Ez utolsó húsz évnek nyugodt folyását erősen megzavarta a világháború zivatara, majd a vöröskorszak garázdálkodása. A nagy világpróba alatt a kötelesség és lelkűk szava öt tanárunkat és rengeteg tanítványunkat és volt tanítványunkat elhívta a harcmezőre. Az itthon maradottak a viszonyokkal küzdve, tovább dolgoztak remény és aggódás között hányódó lélekkel. Akik elmentek, megtették kötelességüket. Három közülök aranysarkantyús vitéz lett (Sándor Béla, Münnich Aurél, gróf Haller Ferenc). Negyven- ketten hősi halált haltak. Áldott legyen emlékük. A vörös-korszakban veszélyben forgott iskolánk léte. Épületében vürösőrök tanyáztak s tettek rengeteg kárt. „Öröködbe, Uram, pogányok jöttének!“ Intézetünket elvették jogos tulajdonosától, az egyháztól. Hála Isten 1 ez is elmúlt és pedig úgy, hogy iskolánk köréből igen kevésnek, hittestvéreink közül pedig elenyészően csekélynek kellett vizsgálat tárgyává tenni a „kommunista-múlt“-ját. Így jutott el az iskola százesztendős korához. Innen, a határkőtől, anyagi gondoktól nyomva, de hivatásához való lelkes hűségben meg nem ingadozva, visszatekint múltjába, hálásan mondva: „Egész idáig segített az Úr.“ Kincse, dísze kevés. Büszkesége legédesebb dísze neki is, mint a Gracchusok anyjának, a fiai, a lelke méltó örökösei. A mi édes Alma Materünknek nem kell fiai, tanítványai miatt szégyenkeznie. Szellemi és testi tornában becsülettel megállják a helyüket, versenyekről nem egyszer jönnek haza koszorúsán. Egyetemen, műegyetemen, főiskolákon, a művelt nyugat fejlettebb kultúrcentrumaiban is kitűnnek alapos készültségükkel. Nem egynek ott tündöklik a neve irodalmunk, művészetünk, közéletünk egén. Vannak akiknek világra szól a dicsősége. Petőfin kívül irodalmunk, művészetünk annyi jelese: Győry Vilmos, Kozma Andor, Prém József, Ágai Adolf, Glatz Oszkár, Csuka Béla, Zsigmondy Gábor, Kálmán Imre, Szegheő János. Tudósok, írók, tanárok, nagy orvosok: Stein Aurél, Riedl Frigyes, Heinrich Gusztáv, Fröhlich Izidor, Dirner Gusztáv, Haberern I. Pál, Bókay János és Árpád, Székács Béla, Moravcsik Géza, Pecz Samu és Vilmos, Lánczy Gyula, Herzl Tivadar, Daday Ernő, Hojtsy Pál, Elischer Gyula, Császár Elemér, Haar Alfréd, Kopp Lajos, Schmidt Márton, Mannsfeld Géza, Verzár Frigyes. Politikai, egyházi, társadalmi és gazdasági életünk annyi jelese: báró Prónay Dezső, Zsigmondy Jenő, Zsigmondy Géza, Zsigmondy Dezső és családjuk több jeles tagja, Győry Lóránd, Szelényi Aladár, Liedemann Frigyes, Kéler Napoleon és Zoltán, Osztroluczky Géza, Földváry Miklós, Tolnay Kornél, Walkó Lajos, Tomcsányi Vilmos Pál, Folkusházy Lajos, Walther Béla, Rakovszky
