Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1922

I.

JUBILÁLÓ FŐGIMNÁZIUMUNK.

Az iskola és tanítványai.

Főgimnáziumunk június hó 10-én ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. A behatóbban érdeklődőket, mindenekelőtt a tanítványokat, utalom a jubileum alkalmával megjelent Hittrich Ödön-féle terjedelmes monográfiára. Vegyék meg, olvassák el: szívük szeretete új lángra gyűl iskolánk, e szeretetre és tiszteletre méltó egyéniség iránt.

Mert ez, mint igazi protestáns iskola, igen határozott egyéniség. Aki varázskörébe kerül, akár mint tanár, akár mint tanuló, ebből élte végéig szabadulni nem tud, de nem is akar. Volt tanítványa gondolkodásában tipikusan önálló, akarásában erős, testében edzett, a sportban jártas, a szépért lelkesülő, világnézetében fel- viiágosodottan ideálista, a politikában hazafias, vallásához, meggyőződéséhez hű, de a másét tisztelő. Iskolájához ragaszkodik, szívesen látogatja, ünnepein még őszülő fejjel is örömmel megjelenik, tanárait szereti, örömét, bánatát, sikereit sok-sok év múlva is velük közli, még a lövészárok borzalmai közül is elküldi hozzájuk üdvözletét. Az iskoláért áldozatra is kész: rá, mint a német diákegyesületek a maguk „bemooste Häupter“-eire, az iskola mindig számíthat.

Olyan kifejlődött egyéniség a maga közszellemével, mint idősebb, többszázéves testvérei: a pozsonyi, eperjesi, soproni

főiskolák. Szinte el se akarjuk hinni azt a csekély száz esztendőt. Pedig így van: hisz édesanyja, a Deák-téri magyar-német gyülekezet is csak három és fél évtizeddel idősebb. II. József korának felvirradása előtt a fővárosban nemcsak hogy nem volt gyülekezetünk, de protestáns ember még polgárjogot sem nyerhetett.

Igen kevéssel a gyülekezet keletkezése után (1787) iskolát is alapítóttak. Ennek fokozatosan felsőbb iskolává fejlődése után, mikor 1823-ban a humaniora-osztályt megnyitották: megindult a gimnázium eddig százesztendős életútján. Eleinte inkább helyi jelentősége volt: a vidéki, még a pestmegyei evangélikus tanulók is inkább felkeresték a régi, nagyhírű főiskolákat, különösen a pozsonyit, mint ezt az új, csonka gimnáziumot.

Legfeljebb a német szó kedvéért jött egy-kettő. Mert akkor Pest német város volt, még inkább német volt a jórészben szepesi