Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1915
ÜNNEPI BESZÉD 1916 március 15-én. összegyűltünk újból, hogy március 15-ét ünnepeljük, a magyar szabadság hajnalát. Közel hét évtized telt el immár, hogy a nagy nap eseményei a főváros utcáin lezajlottak, de emlékük ma is elevenen él a nemzet tudatában, sőt úgy tetszik, mintha az idő haladtával a késő nemzedék szemei előtt még nagyobb fényben ragyognának, s kétszeresen érezzük a nap jelentőségét ma, amikor 1848-hoz hasonló nagy időt élünk, olyan időt, mely nemcsak a mi életünkben lesz mindenkor emlékezetes, hanem a nemzet ezer éves történetében is bizonyára fordulópont. Miután engem ért az a megtiszteltetés, hogy a mai napon e helyről hozzátok intézzem szavaimat, feladatomat abban látom, hogy 1848 március 15.-nek jelentőségét emléketekbe idézzem s egyben a mai válságosán komoly időkhöz méltó gondolatokat és érzéseket ébresszek bennetek. Mit jelent nekünk március 15-ike, milyen eszményét ünnepli benne a magyar nép immár két emberöltőn át? Bizonyos, hogy ma nemcsak a nap eseményeit ünnepeljük, a főváros lelkes tüntetését, a szabad sajtót, a tizenkét pontot ; a magyar nép kegyeletében ez a nap egybeforrt az egész szabadságharc emlékével, egy dicső harccal, melyet a nemzet minden oldalról ellenségektől környezve rendületlenül vívott egy álló esztendeig, míg a túlerő el nem nyomta. A múltba tekintő szemünk előtt fölelevenül az alföldnek zászlók ala sereglő népe, a diadalmasan előretörő honvédseregek, sok győzelem színhelye : Hatvan, Isaszegh, Komárom, a lelkesedésnek és önfeláldozó hősiességnek megannyi csodája. De a magyar népet nem a véres dicsőség képei kápráztatják a szabadságharcban, és Kossuth Lajos alakját sem azért övezte glóriával, mert izzó szenvedélyével, a tömegeket fölkorbácsoló szónoki hatalmával nemzetét belekergette a harcba ; a magyar nép kegyeletében a szabadságharc és Kossuth Lajos szimbólummá magasztosult, a nemzeti önállóság, függetlenségi törekvés eszméjében, íme, mit jelent március 15-ike a magyar nép nagy többségének. Ez az első, a szabadság eszméje.
