Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1915
KÉLLEE TERÉZIA. Szül. 1831. IV. 25. t 1915. VII. 29. Fővárosi Egyházunk halhatatlan emlékű NAGYASSZONYAINAK fényes sorába, a múlt nyár derekán új nevet iktatott a történet múzsája. A mi emberi fogalmaink szerint végtelennek álmodott Jövendőben : a Teleky-Roth Johanna grófnő, Wenckheim Carola és Podmaniczky Anna bárónők, Földvári) Mária, Glosius- Artner Karolina el nem múlandó dicsőségének immár Keller Terézia is osztályosa. Amazok emlékének eleven koszorúja maga Egyházunk, mely életrehivását épen az ő diadalmas hitüknek, az igazságért mindenkor áldozatkész buzgóságuknak köszöni. Annál hálásabb elismeréssel, mentői.vigasztalanabbak voltak azok a vérben-viharban leáldozott évtizedek, melyekben a közmondásos evangéliumi szegénységnek nemcsak-a kétszázéves liláit hatalmi önkényében fogant kormányok erőszakos ..Vaháspolitikájával, de a «rosszul informált hívek» légiójával is meg kellett küzdenie. Vihar és vér ma is mindenütt. Nagyobb égszakadás nem fenyegette még pusztulással azokat az öröknek emlegetett nagy eszméket, melyekért hevülni valaha mindnyájan egyként megtanultunk. Vallás, jog, emberszeretet, belátás, jobbérzés századokon át egyformán ható alapelveit ily végkép elsöpörni még nem próbálta azoknak a rejtett erőknek áradata, miket az önérdek szó zár titkos méhébe. S ebben a világégésben, a népek és egyének e rettentő tusájában, mely a társadalmi intézmények összeomlásának rémeivel is ijeszti az emberiséget s mondhatatlan szenvedések árnyékát vetve előre a családi és társaséletre, keserű kényszerével elapasztja a legszentebb erénynek, az áldozatkészségnek forrását, .. . ez a szelíd arcú, Istennel, emberrel megbékélt szívű matróna hű tud maradni régi eszményéhez, a jótevéshez. Hosszú élete sok megpróbáltatásának, gondjainak, küzdelmeinek minden gyümölcsét áldozatul viszi az emberszeretet templomába. Ott éppen most, a reformáció IV. százados évfordulójának közelgő ünnepére, nekünk is oltárt állít, fejedelmi bőkezűséggel gondoskodva, hogy a rajta kigyúlt láng «hevítsen, ragyogjon, soha el ne lobbanjon». Erős hittel, hogy az emberszív legmagasztosabb Értesítő i91ő—1916. évről. 1
