Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1913
21 A táblázatban mellőzött léti és közvetlenül minősítő ítéletek a közvetve minősítő ítéletek logikai föltételének tekinthetők; a jelentések alaprétegén, a priori szintézisen, az én mindenkori azonosságán épülnek föl. Az egyes funkciók összetartozását kifejező ítéletek az énegész preformált alkatában bírják bizonyosságuk alapját. Ha például ezt az ítéletet vesszük: a látás elválaszthatlan a térformától, nem szükséges a viszonytagok összetartozását a tapasztalatból igazolni. Az ítéletünk a priori szintétikus. Egyetemességének és szükségképeni- ségének magyarázata az a szoros kapocs, mely az alapréteg jelentéseit a szellem szervezetében mechanikusan összetartja. A matematikai ítéletek egynemű elemi jelentésekből előállott csomók viszonyát fejezik ki, amelyet helybenhagyunk, mivel benne az én akcióinak azonosságát érezzük: 2x2 = 4 azért bizonyos, mivel a 4-et létesítő összefoglaló aktus ugyanaz, mint az egység négyszeri állítása külön-külön. A jelentő komplexumok viszonya itt szintén a priori szintétikus. A róka ragadozó állat: ebben az ítéletben egy jelentőcsomó részegysége az egésszel került viszonyba, tehát két különnemű csomó, amelyek egymással a foglaltság viszonyában állanak. Az állat és a ragadozó fogalmának tényezői mind föltalálhatok a róka fogalmában, az ítélet alanyából elemzés segítségével nyerjük az állítmányt, azért analitikus ítélet ez. A bizonyosság alapja még mindig az azonosság, a fogalmak alkotójegyeinek részszerű összeesése. (Készszerű összeesés adja a bizonyosságot olyan ítéleteknek is, melyekben az állítmánynak csak néhány, de nem minden jegyét foglalja magában az alany, például: a kanári hasonló a verébhez.) Reális ítéletekben a két jelentőcsomó intencionális szálaira vagyunk utalva. Az én a maga funkcióival először megalkotja és elkülöníti a jelentéseket, azután a köztük húzódó intencionális szálakon haladva megállapítja az okviszonyt; mielőtt bizonyossá válik az ilyen ítélet: a sav elpusztítja a sejteket, az öntudatban megalakul a sav és a sejt jelentése, észre kell venni a sejt képén a változást és való okára visszavinni. Ez esetben az ítélet nem intellektuális, hanem reális igazságot fejez ki, de mivel csak a tapasztalat nyomása alatt jött létre a sav és a sejt közötti kapcsolat, ez, s minden a posteriori szintétikus ítélet csak tényleges, ideiglenes és részleges, nem egyetemes és kényszerű. A következtetésben az ítélet két jelentéséhez egy harmadik kapcsolódik intencionális szálakkal. Az ítéletben nem található föl minden alkalommal a közvetlen bizonyosság, nem található föl mindenek
