Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1913
19 zései s joggal lehetne őket analitikusnak mondani, ha az ónegészből indulnánk ki; az értő én, az öntudat számára azonban eredeti szintézisek, melyekkel az énegészet, a mi ismereti világunkat magába olvasztja. A priori szintétikusok, mivel a tapasztalat hozzájárulása nélkül biztos a szintézis ; az, hogy az én funkciói az énhez tartoznak, közvetlenül evidens. Az egyetemesség ezekre az ítételekre csak némi megszorítással áll. Mivel az én csak egyik funkcióját kapcsolja magához, az ítélet részleges : én érzek — néha. Ez ideiglenesség azonban csak időbeli megjelenésből ered, egyetemes logikai érvényességén nem változtat. Az érzés énünk örök és változatlan jelentése.1 Az eddig ismertetett két ítéletforma alanya volt az én. Lehet azonban maga az alany is külön jelentés, mint például ebben az ítéletben: a csiga érez. Absolut alany ugyan itt is az én, mert hisz az ítéletnek ez volna az értelme, tudom, hogy a csiga érez, a csigáról állítom, hogy érez, a csiga (van) érző, de mindamellett kétségtelen, hogy ennek az ítéletformának más a struktúrája, mint az első kettőnek. Az én más jelentést állított a maga helyére, maga átszáll abba, s újra más jelentéssel áll szembe. A formai logika rendszerint csak ezt az ítéletformát veszi tekintetbe, Böhm táblázatában ez a minősítésnek egyik formája: közvetve minősítő ítélet. Helybenhagyásának alapja már nem a közvetlen azonosság, mint az éníté- leteké. A csigának rendszerint alakja áll előttünk, ha az ítéletet megalkotjuk, elnyúlt teste, két csápja, csavarodott háza; ahhoz kapcsolódik az érzés, amelyre további megfigyelés útján bukkantunk, ha például a csigát házába láttuk belmzódni, mikor megérintettük. A látás (alak) és érzés, S és P az ítéletben, tulajdonképen saját funkciónk, amelyet azért kapcsolunk össze, mivel a valóságban is úgy találjuk. Nem a funkciók azonossága kényszerít 8 és P kapcsolatának helybenhagyására, mert hiszen látás és érzés két különböző funkció, 1 Az a priori szintetikus ítélet az énegész preformált alkatához tartozik s annyiban minden ~ ismerés alapja, de az énitélet nem egyetlen lehetséges formája. Két külön jelentés viszonya is lehet az. A priori szintetikus Ítéletet ad az egyes funkciók összetartozása, például tér és idő, mozgás és táplálkozás, szín és hang; továbbá az elemi jelentések homogén anyagából előállott egynemű jelentőcsomók viszonya, mindenekelőtt a matematikai és logikai fogalmak összetartozása, amelynek bizonyossága az énnek egyforma összefoglaló projekcióján, tehát szintén közvetlen azo- nossságon alapul. Az a priori szintétikus Ítéletek tehát nagyrészben közvetve minősítők. Az ítéletek általános táblázatát Bőhm így állította össze : ősi létítélet, relatív létítélet, közvetlen minősítő, közvetve minősítő fogalmi ítélet, közvetve minősítő érzéki ítélet. Az egymásra következő ítéletformák nem mellérendelő, hanem függő viszonyban vannak. 2*
