Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1913
18 a kapcsolat helybenhagyását megelőzik, beleilleszkedik a megismerésnek már vázolt menetébe. Egy öntudatlanul alakult szintetikus egység, a kép áll a kezdetén. Az öntudat szegző hatása alatt felbomlik alkotó elemeire, melyeket az én a maga funkcióival azonosítva megért, vonatkozásukat tisztázza s kapcsolatukat helybenhagyja. Megértett képünket, a fogalmat kötjük intencionális szálaival más fogalomhoz, s a szétválás, összeesés, kapcsolás három fázisa együttvéve mint ítélet új lépést jelent a megismerés menetében. Minden ítélet eszerint szintézis, melyet analízis előz meg. 8 mikép az ismerés általában, úgy az ítélet is öntudatos aktus minden ízében, Az én a maga tartalmáról ítélet formájában tudomást szerez s egyúttal intencionális szálakkal magához fűzi s elrendezi mindazt, ami benne rejlik. Minden ítélet egy-egy lépés az én tartalmának teljes kifejlése felé, az ítélés az én létszükséglete, önfenntartásának nélkülözhetlen formája. Tartalmi gyarapodást mindamellett nem ad, az ismeret anyaga kötve van az értesüléshez és megértéshez. ítélet útján csak formai változatokat lehet nyerni, öntudatunkat kitágítani, a jelentéseket elrendezni, új jelentéseket azonban csak tapasztalat útján szerzünk. Az első ítélet énünk önállítása: én vagyok. A gondolkozásnak végző biztos alapja az, mely minden más ítéletben hallgatag benne rejlik, hiszen öntudat nélkül nem lehet tárgyjelentéseket elkülöníteni. Ősítéletnek nevezi Böhm, vagy másképen létítéletnek, mert a létnél egyebet nem tartalmaz. Helybenhagyásának alapja az öntudat azonosságának intuitív érzete: én = én. Az ősi létítéletnek kibővítése az ilyen ítélet: én érzek. Világos, hogy ennek első feltétele az, hogy magamról tudjak: én vagyok, és csak ennek a tudatnak közelebbi meghatározása: én érző vagyok. A lótítélet anyaga pusztán az én, míg az új ítéletben az én szembekerül az énegész valamely mozzanatával. E különvált mozzanatot az én valamely funkcióval azonosítja és sajátjának ismeri el. Az öntudat így új vonással minősül, s mivel a maga köréből, az énegészből szerezte a minősülést, azért ez az ítéletforma közvetlen minősítő ítéletnek mondható. A helybenhagyás véglegessége itt is, mint a létítéletben, azonosságon alapul; az érzés, mint az énegész egyik mozzanata, közvetlenül bizonyos, akárcsak a lót tudata. Az énítéletek, anyagukat tekintve, összeesnek teljesen a jelentések kategoriális rétegével. Amint az Ősi létítélet és a közvetlenül minősítő ítélet alapul szolgál minden más ítéletnek, úgy ez ítéletek maguk a jelentések alaprétegére épülnek, arra, amelyből minden más jelentés ered. Az én formáinak és az énegósz jelentéseinek kapcsolatát fejezik ki, az alapfunkciók vonatkozásait egymásra s e területen túl nem terjednek. Eredetüket tekintve voltaképen az énegész elem-
