Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1913
8 tárgyat jelent. S ennélfogva a szélső szubjektivizmus, mely e tárgyas vonást a képekben figyelembe nem vette, ép olyan elégtelen, mint akár a realizmus tana. Ez a vonás nem rejlik a képek tartalmában, mert jelentés tekintetében a kép ugyanaz, amikor valóban tárgyat jelent és amikor csak képzeletünk szülötte. A létezés pusztán az alany és tárgy viszonyát fejezi ki. mely más, ha a tárgy valóság és újból más, ha nem az. A létezésről nemtudatos kényszerűséggel értesülünk s az így kihelyezett kép ismeretünk tárgya; ennek öntudatos után- képzése maga az ismerés. Az ismeret tehát tárgyas jelentésű alanyi tényezőkből alakul. Igaz pedig akkor lesz, ha a tárgyat lepi, vagyis ha az öntudatlanul kivetített kép s annak öntudatos utánképzóse ugyanazon vonásokat mutatja. S mivel képeink szellemi tényezők közrehatásával alakultak, az Ítélet igazságának kritériuma az lesz, hogy ellenmondásban ne legyen a nemtudatos funkciókkal, mert akkor az öntudatos munka más mint a nemtudatos, holott az ismerés csak annak öntudatos ismétlése, amit a szellem nem tudatos változás alakjában létesített. Az ismerő tényezők vagy funkciók pedig főalakjaik szerint csoportosítva a következők. Létezési vagy érzéki tényezők azok, melyeknek a tárgyakban az érzékek által észrevehető vonások felelnek meg. E tényezők összességét Böhm létezési mechanizmusnak is nevezi, s hozzá számítja az érzékszerveket, idegpályákat, az alsó és felső agycentrumot és az öntudatot ; amit az érzékszervek felvettek s a megjelölt úton az öntudatnak közvetítettek, azt az alany önállónak, valóban létezőnek kénytelen elismerni. Az ismerő tényezők második csoportját teszik a tevékenységi vagy értelmi tényezők, melyeknek a tárgyakban észlelhető tevékenységek felelnek meg. A tárgy jelentését, logikai tartalmát szolgáltatják, amelyet saját testünk analógiája útján állapítunk meg. Testünk működése közvetlenül ismeretes előttünk, s ahol hasonló funkciót veszünk észre, ott a magunkról alkotott képet átvisszük a dologra s úgy értjük meg a tevékenységét. Az adatok, melyekről ez úton értesülünk, nem érzékiek ; hogy milyen a növény színe, íze, illata, arról az érzékek értesítenek, de hogy mi a növény gyökere, szára, levelei, mit jelentenek a növényre és magunkra, arról nem az érzékek, hanem az értelmi funkciók adnak felvilágosítást. Tartalmi funkciók nevén is szerepelnek Böhm terminológiájában s az alakiakkal együtt a szűkebb értelemben vett ismerési mechanizmust alkotják. Alaki funkciók pedig a tér és idő rendje, a lényeg, ok és cél, általában a végső tényezők vagy kategóriák. Jellemző vonásuk, hogy puszta formák, melyekbe az értelem a reális adatokat foglalja, s ennélfogva ép oly elválhatlanok az érzéki, mint a jelentő képektől. A tényezők e három csoportjából, az érzéki, jelentő és végső
