Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1913
9 tényezők csoportjából azoknak, melyek az öntudatlanul kihelyezett képben vannak, meg kell lenniök az öntudatosan átkötött képben is, hogy ismeretünk igaz lehessen. Nem a külső tárgy és a mi képünk viszonyáról van szó, ez csupán lélektani kérdés, amelynek az ismeret- elméletben semmi értelme; reánk nézve csak belső kép létezik, annak és a róla alkotott felfogásunknak kell egyeznie. Amikor e kettő között nincs ellenmondás, az egyezésnek vagy azonosságnak az átérzése az, amit az igazság érzetének mondanak. Ez érzés meggyőző ereje onnan ered, hogy a képben saját magunknak alkotó mozzanatait ismerjük fel, amelyek közvetlenül érthetők. Mély értelem rejlik Empedokles e mondásában: «Földet földdel, vizet vízzel, levegőt levegővel, tüzet tűzzel, szeretettel szeretetet, viszályt a gyászos viszállyal látunk.» Mikópen lehessen megérteni a tárgy színét arra szolgáló készülék nélkül, keménységét tapintás, alakját térforma nélkül ? Szellemi predisz- poziciók kellenek ahhoz s mivel azok saját funkcióink, azért bírjuk a tárgy vonásait közvetlenül megérteni. Ez volna nagyjából összeállítva a megismerés folyamata. Hogyha már most az utóbbi mozzanatot, a tárgy öntudatos utánképzésének lehetőségét akarjuk magyarázni, kiindulópontunk csak egy lehet: az öntudat. Böhm Károly ismeretelméletének és egész filozófiájának fix pontja az öntudatos én. Tartalma a lét tudata, az a tény, hogy közvetlenül tudok magamról, tudom, hogy vagyok, cogito, ergo sum. De közvetve ezen alapszik a tárgy tudata is, az a tudat, hogy rajtam kívül más is létezik, a nemén; más létező a szubjektív idealizmus következetes értelmezésében természetesen nem a külső tárgy, hanem ép úgy a szellemi tevékenységek, melyek azonban az öntudattól, mint puszta léttudattól különböznek. Az öntudat alaptevékenysége a projekció, mellyel önmagát és a más létezőt megragadni és kivetíteni bírja, s ebben mintegy külön válik alanyra és tárgyra. Az ismerés folyamata is az öntudatnak egy élményéhez, valamely elváltozásához kapcsolódik. A projekciót megindítja egy inger, az öntudat szembesíti magával s értesülésének eredménye a képzet. Ez elsőfokú vetületet azután az öntudat magával összehasonlítja, s ha magában hasonló alkotó részt talál, önmagával azonosítja. Ez lesz a megértett képzet, a jelentés. 8 e ponton kezdődik csak az értelmi munka, a logikai jelentésnél. Teljes ismeretet csak az érzéki és értelmi megismerés együttvéve ad s az értelmi megismerés nemcsak az érzéki tárgyra terjed ki, hanem magára az érzéki megismerésre, adatainak összefüggésére. Az érzéki úton keletkezett szemléleti egységet kell megérteni most a felső fokon. Evégre az egységes kép alkotó vonásait összefüggésükben vizsgáljuk s elkülönítjük a központi jelentést a többiektől. Akkor a képet újból megalkotjuk s az új egységben a lényeges
