Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912
53 Terinináliák. (II. 639—684.) Február 23. Hajnaltól a szokott mód ünnepelik meg az istent, •6io Pontos jellel aki, tagra beosztja mezőnk. Terminus. . itt nyerskő, amodább — légy — földbe ütött dúc, Azt hitték eleink, — megvan az istenerőd. Két oldalt szoktak téged koszorúzni a gazdák ; S két koszorúval két búzakalács jut eléd. ■«45 Oltárt rakva, parázst rá csorba cserépdarabon hoz Ez nap a gazdasszony tűzhelye üszkeiből. Fát apróz az apó, s azt rendén felrakogatja, S mellé ágasokat tűz a rögök közibe. Most tüzet élesztvén, a kiszikkadt héjjal alágyujt . . . ■«so Jó öblös kosarat tart fia és odaáll. Rakva gyümölcséből háromszor a tűz közepébe, Lépes mézszeletet nyújt a leánya neki. Mások a bort tartják ; lassanként tűzbe bocsátva Nézik ... A tiszta tömeg csöndbe merülve könyörg. «55 Bárány vére föcsög te közös szent Terminus im’ rád, Bár malacos sertést sem veted ám úgy-e meg ? Egyszerű szomszédság mostan lakomára gyülemlik Szent s nagy Terminusunk zengve dicséretedet: «Nemzeteket, várost, birodalmat mind Te határlod, 66o Nélküled óh ez a föld volna örökre rögös. Nincs magasabb vágyad. Kincs még sose vesztegetett meg, Mit törvény biz rád, őrized azt a határt.» Hogyha Te mérhetted von’ rendre ki Tyrea földjét: Háromszáz hősét ott sosem éri halál. 665 Sem hadi zsákmányon neve nem vón Otryadesnek Mily sok vért ontott hajh, a hazája ezért! Hogy Capitóliumunk épült — amaz isteni karban Zeusznek engede mind, s néki adá a helyét. Terminus — úgy mondják eleink — maga álla tovább is «to Helyben s egy templom rejti ma Zeusszel együtt. Mennyeknél egyebet hogy fönt ezután sose lásson : Kis nyílást kap most temploma legtetején. Terminusunk . . . ezután a szabad mozgás oda van már : Hát hova állítnak, légy is az őrhelyeden. 675 Szomszédnak — ha könyörg is — semmiesetre se engedj : Emberedet — hinnék Zeusznek elébe teszed.
