Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912
Mindaz, amit tehetett: — holtomat elsiratá. Esdem e szent könnyekre, ti gondjaitokra könyörgöm* Hogy szentelje nekem majd e napot nevemen!» 475 Karjaikat tárták, a beszélőt hogy megöleljék Ámde kisiklott a lengeteg árny ölükön. Hogy tovatűnve, az árny elvitte magával az álmuk’: Mondni, mit öccse izent, fölkeresék a királyt. És úgy tőn Komulus, rendelve Remúria napját .. . 48o Ez temetés-nap s rajt’ áldoz az ősnek a sarj. Ámde kemény betűjét lecsiszolta a hosszú idő már, S lágy hangot nyere hát lassan a szó elején. Majd, a halottaknak lelkét jelölé a Lemúr név . . . lm’ a jelentés ma, s íme a szó, hogy’ eredt, Caristisi. (II. (117-638.) Február 22. Jó rokonok másnap tartják a Caristia napját És rokon-istenhez jár a rokon sokaság. Onnan a bús sírtól s elhunyt rokonok sora mellől 62o Kedves az élőkhöz föl-fölemelni szemünk’. S látni — ha már többet veszténk — rokonink maradékit- Számlálgatva tovább, mekkora még a család. Tiszta szivek j érték . . . Gaz testvér távol, el innen ! S önmagzatja iránt zord anya innen odébb ! ess El, kinek apja «soká él» s anyja korát puhatolja;. És, ki menyed gyötréd, — el te kegyetlen anyós. Tantalus, el fiaiddal is . . . El Jáson felesége; El, ki a gazdáknak aszva adá a magot. El Progné s a húgod, s néktek gaz Téreus el csak; 630 El mind, el kinek a bűn növelé vagyonát. Testvér-szív adjon tömjént nemtőinek ez nap . . . Hisszük : — az Egyesség rajt’ szelidebben ölel. Áldozzunk eledelt is, — igaz hálánk jeleképen : Átövezett Larokat tartsa a tálka ma jól. 63» Harmatos éj ha leszáll, intvén csöndes nyugalomra . . . Kézbe’ a telt serleg, miglen az ajk könyörög: «Üdv néktek. S te kegyes Caesar, haza atyja reád üdv!» S loccsantsuk ki borunk, míg ez a szent ima szól.
