Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912

51

430 Hallgat az eb, s pihen a tarka madársereg is :

Hív lelkében az ős szertartásokra figyelve

Fölkel a jámbor utód — nem köti fel saruját —

És jelet ád (úgy az ujjával pattantva hüvelykén)

Halk szóval könyörög: útba ne álljon az árny.

435 Hogy tisztára mosá kezeit friss vízzel, eközben Elfordul, s feketés babszemeket szed elő.

Megperdűl, szanaszét szórván suttogja: le hintem

Ezt hogy megváltsam mind, mi enyém s magam’ is. Hátra se nézve kilencszer mondja e szókat. Az árnyak 44o Mind követik (s hiszik) a babszemet összeszedik.

Vízbe kap újra megint s Temesae-beli csörgety újévei

Csörg s könyörög, hogy az árny menjen a házbul odább. Már ha kilencszer szólt: «Távozzatok őseim árnyi!» Visszatekint s hiszi, hogy rendbe’ van áldozata.

445 Mért nevezők e napot meg imígy s hogy eredhet e név, ón Nem tudom ezt. De talán . . . kérdek egy isteni lényt.

Jöjj te varázsvesszőt hordó, szent Pléioné sarj,

Hisz’ lenn jársz te a Styx istene trónja körül. . .

Jött a varázsvesszős esdeklésemre s imígy szólt :

45o «Vedd im’ e névnek okát, mint maga isten adá!»

Hogy Eomulus, hamvát Bemusának a sirba tévé s így Elvégző koraholt öccse halotti torát:

Faustulus óh, a szegény — s vele bomlott hajjal, az Acca Elhamvadt tetemin könnyeiket folyaták ;

455 Esteli szürkületen haza ballagtak szomorúan És a vetetlenül állt ágyra borultak együtt:

Úgy látszék Bemusuknak a véres alakja az ágynál All s halkan mormol most nekik ily szavakat: «Vágyakozó szivetek fele része, im’ én vagyok itten.

460 Látjátok mi vagyok, hajh, ki elébb mi valók !

Oh, ha nekem jött vón’ a hatalmat Ígérve a sas-sor:

Népem közt első biztosan én lehetők.

Most üres árny vagyok én, megemésztve a máglya tüzében, És deli Bemusból, hajh csak ez árny maradott.

465 Hol van atyám Márs is, ha ti ajkatok úgy igazat szólt, Hogy kitevének, s ő küldte a farkas anyát . . .

Kit megvéde a farkas, a hontárs zord keze ölt meg,

Ennél mennyivel is volt ama vad szelidebb ?

Mord Celer.., éltedet is véres sebed oltsa ki egykor,

470 S mint én, — földbe te is vérbeborúlva kerülj !

Nem tehetett erről bátyám . . . Szive hű vala hozzám;