Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912

36 475 480 485 490 495 500 506 510 Itt élt Évander, nemes ez mindkét szüle révén, Ám mégis nevesebb isteni anyja miatt. Ez leikébe szivá ama mennyei lángot, — ez ihlet Csordult át ajakán isteni jóslatiban. Lázongást jósolt a fiának, egyéb bajokat szint’, Mik később neki mind, szent hitelét növelék. Úgy lön. Parrhasius házát s Árkádia földjét Futva hagyák oda az ifjú s az édesanya . . . Az, hogy sírt, — így szólt neki anyja «ne ontsad a könnyed Férfiasán, békén tűrjed a sorsodat el. Hajh, ez a bús végzet. Nem tenbünöd öze ki innen, Isten ; megbántott isten űzött csakis el. Ez nem bűnhődés ; isten sújt most boszujával, S bűntelenűl jutnod bármi nyomorba .. . dicső. Úgy veszi — ládd — a reményt, s félelmet a tettei folytán Önleikébe ki-ki, mint maga tisztaszivű. És ne busulj, hogy e baj csak rád sújtott legelőször : Mind a jeles férfit, ily vihar éri utói. Tyrusi partokról .Cadmos menekülve biz’ így járt: Számkiüzetve bolyong s Áoniába jutott. És így járt Tydeus, s vele még pagazéi Iáson; S még sok más, kiknek felsorolása bajos. bátraknak hona mind E világ, mint halnak a tenger, Mint a madárnak a lég, mit szabadon röpül át. Ládd, e vihar sem zúg az egész évben te fölötted ; Eád is — hidd nekem ezt — eljön a szép kikelet!» Most neki bátorodék Évander az anyja szavától, Vígan száll a hajó s Hesperiába jut el. S bölcs Carmenta szaván indulva-vezetve hajóját, Tuscia szent vizein föl folyamába hatol. Hol te, tarenti mező beszövődöl a partba, az anyja Szétnéz . . . puszta vidék . . . rongy kalyibák szanaszét. Szél lobogatta haját s most könnybe borúivá leinti Eögtön a kormányost s erre megáll a hajó. Távoli jobb partnak for dúlva kitárja kezét és Ihlettel dobbant hármat a tat-födelen. Hogy hamarább érjen partot, kiugorni szeretne S Évander csak alig birja lefogni tovább. «Oh, keresett földünk szent isteni — szóla — köszöntlek, S mely új isteneket adsz ma nekünk, te vidék. S e vendégszerető földnek forrási, folyói, Berkei, nimfái és te najád sereg is.

Next

/
Thumbnails
Contents