Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912

37

Boldog előjellel láthassunk én s a fiam meg S egybe szerencsésen érjük a partotokat.

5i5 Tévedném ? ... Nem .. . e hegy lészen víhatlan erősség,

S majdan e földtől esd, mind e világ jogokat.

És hegyein terjed szét, s épül egykor a Város,

Kik sejtnék, hogy e hely végzete ily gyönyörű?

Lészen idő s dárdán gályák kötnek ki e parton,

52o S asszony lesz majdan itt is az új had oka.

Hajh, szeretett unokám Pallas, fegyvert minek öltesz ?

Ám olts . . . Nem kicsi hős fegyveritó'l esel el!

Meggyőzetve, te győzsz majd — feldúlt Trója — felépülsz S elleneid várát dönti romokba romod.

525 Neptún Pergamumát lángtenger rajta emésszed :

Búsabb romlás, mint itt, lesz-e vajh valahol ?

Aenéás atyját s honi szentségit vele hozza ,

(Ilion isteneit Vesta fogadd kegyesen).

Jön kor ... s Az véd meg titeket, ki e föld kerekét mind ; 530 S bár isten maga is — néktek is ünnepet ül.

Augustus házára marad védelme a honnak S a kormány-gyeplőt szint’ e család vezeti.

Bárha szabadkoznék, bizony isteni sarj unokája ;

Mennyei szellemmel végzi az apja müvét.

535 Mint nekem oltárom lesz s rajt’ áldoznak örökké :

Julia Augusta úgy leszen isten e helyt!»

Ily szavakat mondván, eljut már szinte korunkig,

Jósló ajka emitt félbeszakítja szavát.

Partra jutott a hajó. Latiumban hontalan áll ő,

54o Boldog, hajh akinek számkivetés helye ez.

Most haladék nélkül épültek a házak. Az arcad Férfiúnál nem volt Ausoniába’ dicsőbb.

Jő Erythéából, s ide tart nyájával a szörnyű Bunkót hordó hős járva a föld kerekét.

545 És szívesen fogadá a tegeéi család be, — de nyája Órzetlen, szanaszét bolyga a messze síkon.

Virrada. Álmából ébredt a Tirynsbeli gúlyás S ószrevevé: kettő távol a tulka közül.

Hasztalanul kutatott, nyomait sem látta a csínynek ;

550 Farkuk’ fogva voná Cácus a szírt odúba.

0, — az Aventín-hegy hírhedt, bősz rettegetője :

Szomszéd- s vendégnek rettenetes baja volt.

Bém arc; testéhez mérték az erőt, ez a test meg Órjás (mert ez a szörny Mulciber-ünk fia volt)