Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912

31

Ezt egy részén már láthatod itt magad is.

136 Lám, minden kapunak rendén két homloka látszik :

Ház szentélyre im ez, s másik az útra tekint.

S mint tornáctoknak küszöbére kiülve kapustok,

Onnét egyformán látja ki jön, s ki megyen:

Én amaz Ég-udvar kapujának az őre belátom i4o Egyformán Keletet, s mind az egész Nyugatot.

Hisz’ tudod is, — Hekaté három tájékra tekint a Válaszúton, mert így őrzi a hármas irányt;

Majd ide, majd oda fordulván, hogy időm ne mulasszam, Meg sem mozdulván, kétfelé láthatok ón#

145 ' így szólt s arcával, ha talán még kérdni akarnám Nyájasan inte felém : nem lesz ezért haragos ;

Eélsz nélkül, bátran hálát rebegék neki, kérdvén (Bár csuklott a szavam s földre sütém szemeim)

Mondd hát: mért kezdődik az év eme téli hideggel iso Szebben kezdődnék — lám — ha beáll a tavasz.

Újra virágba borul minden, ha megint kikelet jő És rügyező szőlőnk új szeme duzzadozik,

Mind, csak imént fakadott lombsátrat kapnak a fáink,

S áttör a föld kérgén már a picinyke mag is. iss Kis madarak vidám dala zendül a langy levegőben Játszik a nyáj a mezőn, majd szerelemre hévül.

Nyájas a nap s vele megjön a rég látott kicsi fecske,

S fönn a gerenda alá rak pici sár palotát.

Most nyög a megmunkált föld is hasogatva ekétől: iso Újévnek lám ezt kéne nevezni tehát 1

Sok szóval kérdém, kevesebbel várata engem S két kis sorba szövé válasza pár szavait.

«Napfordultával kel az újév, s régi bevégzi. . .

Ládd, igy ujúl meg együtt fönt a nap, itt meg az év». 185 Erre csodálkozván, a pörosztás nélkül e nap mért El nem múlhat; «hát ím oka», fűzte tovább «Szinte dolog napnak szánám újévnek a napját,

Tétlen bélyeges, így nem lesz az év folyama. Mesterségének kiki megkészítheti útját, i7o Ám napi munkánál nem lehet ez se nagyobb#.

Bár, más isteneket — mondottam — szoktam imádni, Bor-loccsos tömjén mért neked ég legelébb ?

«Hogy segedelmemmel —- hiszen én vagyok ajtajuk őre — Juss el az istenhez, kit neked én mutatok#.

175 Hát első napodon vígszóra miért fakad ajkunk,