Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1911
8 elemek, melyek a germán nép hitében, s ennek könyvében, az Eddában is megnyilvánulnak. A Grimm-mesék a mai német nép, a keresztyén német költészet termékei, vannak azonban bennük olyan fordulatok, olyan részek- amelyekhez igen hasonlóakat találunk az ősgermán mythológiában, Talán nem járunk teljesen helytelen úton, ha bennük ősi elemeket, ősi pogánykori darabokat sejtünk. A nép költészetében maradnak meg ugyanis az ilyen ősi vonások a legbiztosabban. Hiszen a nép- költészet végtelen folyamata, végtelen története egy népnek, melyben minden korszak, minden szellemi áramlat nyomot hagy. Tudjuk, hogy az ősgermánok hite szerint az istenek asgardban laktak, s nekik is volt olyan királyuk és atyjuk, mint a görögök Zeusza, Odhin (Wotan) személyében. Az istenek várában van az Edda szerint egy hely, Hlidskial/-nak nevezik, hol az istenek királyának trónja áll. Ha Odhin felül trónjára, belátja az egész világot, látja, hogy mi történik, a földön s mit tesznek az emberek.1 .Egy napon Freyr, a napfény és eső istene ül fel erre a trónusra s íme, ő is látja azt, amit Odhin : látja az egész világot.1 2 Grimm «Der Schneider im Himmel» (35.) című meséjében feljut a szabócska az égbe. Ennek az égnek a berendezése emlékeztet az Edda leírására, a szabócska is lát az egek kellő közepén egy aranyos széket. Ezen a széken szokott a jó Isten ülni s innen szokta a világot szemlélni. Most azonban nem ül rajta, így a bátor szabó felül egy őrizetlen pillanatban az Isten trónjára. 0 is lát minden földi dolgot (éppen mint Freyr), többek között lát egy mosónőt, ki ruhadarabokat lop el. Erre ő, ki minden ruha szövetjéből ellopta a magáét, olyan dühbe jön, hogy felháborodásában reádobja a trónus mellett álló arany zsámolyt, Thor (Donar)-ról, a mennydörgés hatalmas istenéről tud az Edda egy elbeszélést. Egy óriás elragadta mennydörgő kalapácsát s csak azzal a feltétellel hajlandó azt visszaadni, ha a bájos Freya istennő övé lesz. Ekkor Thor megy el az óriáshoz Freya képében, jól is játssza szerepét, csak az kelt feltűnést, hogy milyen pompás étvágynak örvend a bájos menyasszony : ökröket eszik meg egymaga s hordókkal issza a méhsört. így lakmározik a Grimm-mese fiatal óriása is («Der junge Kiese» [90]): anyja két nagy tál ételt tesz elébe, egymaga megeszi, de biz’ meg se kottyan ! A szegény asszony újra 1 Jüngere Edda I. Gylfaginning, 9. «In der Burg ist ein Ort, der Hlidskialf heisst und wenn Odin sich da auf den Hochsitz setzt, weiss alle Dinge, die da geschehen». (Simrock ford.) 2 U. a. 37. «Eines Tages war Freyr auf H. gegangen und sah über alle Welten». (Simrock ford.)
