Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1911

*

Heinz így felel: «Azt hiszed, hogy lesz a fiúnak kedve libákat őrizni. Manapság nem olyan engedelmesek a gyermekek, saját fejük szerint cselekszenek, mivel okosabbaknak vélik magukat saját szüleiknél.» «Mit, nem engedelmeskedik? majd botot veszek s megpuhítom a bőrét!» — mondja a harcias menyecske, s mialatt így beszél, megsuhogtatja botját s összetöri a mézes fazekat. A méz kifolyik, terveik meghiúsulnak. Egy másik Grimm-mesében meg a sovány Liza veszekszik férjével egy tehén miatt, amelyet még csak meg sem vettek ez is az említett mesetípushoz tartozik.1

Még sok példát hozhatnánk fel annak igazolására, hogy milyen hatalmas a mesék vándorlása, azonban ez kitűzött célunktól messze vezetne. El kell ismernünk, hogy a Grimm-mesókben igen sok elemet találhatunk, amely közös kincse a világ meseköltészetének. Olyan elemek ezek, melyeket minden nép meséjében megtalálhatunk s sokszor nem tudhatjuk, hol eredetük és hogyan vándoroltak egyik néptől a másikhoz. Vannak azonban ez általános mesekincs mellett minden nép költészetének sajátos kincsei is, sajátos elemei, amelyek nemzeti vonásaikat megtartják. Ezek az elemek a legtöbbször teljesen összefonódtak az idegenekkel, úgy hogy nem mindig lehetséges az eredetinek felismerése. így van ez a Grimm-meséknél is. Itt azonban találunk olyan elemeket, melyekről első pillantásra, megállapíthatjuk, hogy nem idegen népektől, kölcsönözte a nép költészete őket, hanoii a régi német mythológiából és hősmondából fakadtak e hajtások. Ezek a részei a Grimm-féle meséknek igazolják a gyűjtők «tévedését», hogy ősi germán költészetet láttak meséikben.

A következőkben összeállítjuk azokat az elemeket, melyek

1. a germán mythologiára,

2. a régi hősmondára emlékeztetnek.

1. A Grimm-mesék és a germán mythologia.

Az ősgermán sokistenimádást s a germánok pogány költészetét a keresztyénség elterjedésével a megsemmisülés veszélye fenyegette, mint az a magyaroknál meg is történt. Megóvta azonban a pogány istenek emlékét az Edda ; a régi Edda verseiből ismerhetjük meg a régi germán mythologiát. S ha nem is létezett olyan Olympos és ha nem is volt olyan fejlett a germánok ősi hite, mint görög rokonaiké : az Eddában elénk táruló mythológiát nem lehet csak szobatudósok fantáziájának tekinteni.1 2 Vannak ugyanis kétségtelenül ős indogermán

1 Grimm : «Die hagere Liese» (168.).

2 Eugen Mogk : Germ. Mythologie. Leipzig (Göschen) 1900. 8. lap.

7