Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1911
A GRIMM-MESÉK. Az irodalom kutatóinak nem legutolsó feladata az, hogy az irodalom termékeinek keletkezését, egyes műveknek avagy elemeiknek vándorlását kikutassák és megmagyarázzák. A Grimm-testvérek mesegyűjteményének rendkívüli elterjedtségét és a világ meseirodalmára gyakorolt óriási hatását»külön kiemelnünk felesleges. hiszen mindnyájunknak örömet és gyönyörűséget szereztek e mesék gyermekkorunkban. Mégis csodálattal tapasztalhatjuk, ha végigtekintünk azokon a műveken, melyek e mesék forrásait kutatják, hogy milyen hiányos és kevés az, amit belőlük megtudhatunk. Ennek magyarázatát keresve, igazat kell adnunk azoknak, kik e feladatot nehéznek mondják, de ez még nem lenne elég ok arra, hogy kevesen szánták rá magukat megoldására. Okát ennek abban találhatjuk, hogy ez a feladat nagyjában megoldhatatlan. Ugyanis a Grimm-mesék nagy része - - és pedig a legtöbb kiváló mese forrása kutatásunk körén kívül esik. A forráskutató csak mint kész műveket vizsgálhatja őket, de eredetük és előállásuk a kutató előtt örökre homályban marad. És éppen ezek a Grimm-mesék a legértékesebbek, ezek, melyek a nép ajkán éltek és melyeket a nép között jegyeztek fel a gyűjtők. A többieket, melyek valamely írott műből, irodalmi termékből származnak, figyelemmel kisérhetjük első feljegyzésüktől kezdve, de hogy első feljegyzőjük honnan vette őket, kikutatni nem tudjuk. Pedig hogy Hans Sachs, Kirchhof, Montanus, Musáus stb., kikre nem egy Grimm-mese visszavezethető, nem a mese ősalakját jegyezték fel, hanem saját egyéniségüknek megfelelő módon formálták át a népköltészet eme kincseit, mindjárt megállapíthatjuk, ha az ő meséjüket elolvassuk. S a Grimm- mesék, melyek ez írók művei alapján készültek, bizonnyal sokkal közelebb állanak az ősforráshoz, a népköltészethez, mint forrásaik, ezen írók feljegyzései. Az a feladat tehát, hogy a Grimm-mesék forrásait kikutassuk, megoldhatatlan, ugyanis a meséknek ama nagy többsége, mely a nép száján élt, a forrástanulmány keretén kivűl esik. Meg kell elégednünk I*
