Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1911
4 így azzal, amit a szerzők művük, a «Kinder- und Hausmärehen» 1 különböző kiadásaihoz írt előszavaikban elárúlnak. A mesék első kötetéhez írt előszóból (1812) tudjuk meg, hogy e meséket kevés kivétellel Hessenben és Hanau grófságban gyűjtötték szájhagyomány után. A második kötet előszavában (1815) azt is megmondják, hogy a Kassel közelében levő Zwehrn faluban ismerkedtek meg egy öreg asszonnyal, ki nekik a legszebb meséket mondta el; kitűnő emlékezőtehetséget mutat elbeszélése, megfontoltan, de amellett elevenen és nagy kedvteléssel mesél s kívánatra ugyanazt a mesét kétszer is elmondja csaknem szóról-szóra egyformán. Tehát a Grimm-testvérek mesegyűjteményében hesseni népmesékkel van dolgunk, ez az előszókból levonható tanulság. Sokkal becsesebbek és a forráskutatóra nézve rendkívül tanulságosak azok a tudományos jegyzetek és megjegyzések, melyekkel a gyűjtők a mesék Hl. kötetében minden darabot kisérnek. Megjelölik mindegyiknek a forrását, vagyis azt, hogy hol jegyezték fel, megvilágítják keletkezésüket és végül rámutatnak a világ mindenféle népének mesekincsében hasonló elemekre, megegyező vonásokra. A Grimm testvérek mesegyűjteményük egyes darabjait s a német meséket általában is ősrégi német költészet megnyilatkozásának, tehát eredeti műveknek tartották, melyek az ősi mondákból fakadtak. Azóta az újabb kutatás bebizonyította, hogy az európai népeknél élő meseelemek nem Európa szülöttei, hanem sokkal messzibb vidékről, a távol keletről: különösen Indiából kerültek ide. De már annyira beleolvadtak a különböző népek hagyományába, hogy csak a kutató fedezhette fel idegen voltukat. Benfey Tivadar — ki az indek mesekincsét egy igen nevezetes művében: a Pancatantrában tárta fel a nyugati népek előtt — azt hangoztatta, hogy az elbeszélések («Erzählungen») és különösen a mesék («insbesondere die Märchen») közös ind forrásra vezethetők vissza.1 2 Scherer Vilmosnak is az a véleménye, hogy ez elemek Indiából valók s a X. század óta vannak Németországban elterjedve.3 Franke szerint kétségkívül vannak idegen elemek a német népmesékben s így a Grimm-mesékben is, de ez idegen alkatrészek olyan sokáig éltek az ősgermán és német elemekkel együtt, hogy teljesen összevegyültek az eredetileg különböző részek. így nem véletlen 1 A jegyzetekben használt rövidítésünk : K. u. H. Idézeteink a Hesse- éle Leipzigban (1907). H. Wohlgast bevezetésével megjelent kiadásból valók.. 2 Pantschatantra. (Leipzig, 1859.) I. rész. XXII. lap. «Meine Untersuchungen haben mir die Überzeugung verschafft, dass wenige Fabeln, aber eine grosse Anzahl von Märchen rmd Erzählungen von Indien aus sich fast über die ganze Welt verbreitet haben.» 3 Jacob Grimm. II. Auflage, Berlin, 1885. 110—112. 1.
