Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1911

u

s ott találja a «lit merveib-t, a varázságyat. Lefekszik, de abban a pillanatban elindul vele az ágy és fut ó'rületes gyorsasággal egy szobából a másikba. Közben ide-oda ugrik s beleütődik a falba, úgy hogy a lármától visszhangzik az egész kastély.1 Ilyen csodás ágyba fekszik a mesebeli ifjú is, vele is elindul az ágy, küszöbön, lépcsőn fel-le rohan.2 Azonban ez még csak az első megpróbáltatás, mert mihelyt az ágy megáll, kövek repülnek a hős Gawanra, majd még ötszáz íj röpíti nyilait feléje. Végre egy nagy paraszttal s Vad oroszlánokkal kell megküzdenie, a küzdelemtől elalél, úgy hogy a megmentett királynők ébresztik csak fel ájulásából.3 A félelmet nem ismerő legény is rémes kalandokat áll ki: nagy macskákkal kártyázik, majd ember - fejekkel és csontokkal kuglizik, — ugyanúgy egy semmitől sem félő királyfi is csak sok szenvedés árán, melyeket három éjjelen át tűr nyugodtan, menti meg az elvarázsolt királyleányt.4 Az arany hegyről szóló mesében is három éjjel kell a hősnek szenvednie a szellemek kínzását, harmadik éjjel holtan marad a küzdőtéren, ekkor azonban megjelenik a királylány, kit kigyó alakból tett újra emberré az ifjú hősiessége s az élei vizével újra feléleszti.5 Az élet vizével lehet csak egy mese öreg királyát életben tartani 0 s Medea is a paradicsomból hozat vizet Konrad v. Wurzburg «Trojanischer Krieg»jában, és hogy Jajson atyját megifjítsa, e vízből főz varázsitalt számára.

Wűrzburgi Konrád «Engelhart»-ja, pedig kap atyjától, mielőtt útra kel, három almát. Azt az utasítást adja neki atyja, hogy adjon annak egyet, akivel találkozik. Ha az idegen elfogyasztja s neki semmit sem ad belőle: kerülje el, mert rossz ember; ha neki is ad belőle: kössön vele barátságot, mert megérdemli. A «Goldgans» (64.)-ról szóló mesében egy kalács teszi úgy próbára három fiú szivét. Először a legöregebbik megy az erdőbe fát vágni, találkozik az erdőben egy szürke emberkével, de nem ad neki a kalácsából, mire favágás közben megsérti baltájával a karját; a középső is hasonlóan jár, csak azzal a különbséggel, hogy ő lábába vág; végre a legfiatalabbik, kinek neve Dümmling, jószívűen megosztja az emberkével kalácsát s azért talál a fa gyökerei közt egy arany ludat.

*

1 Parzival, XI. av. 566—7. szakasz.

2 «Märchen von einem, der auszog, das Fürchten zu lernen» (4.) 23—28. 1.

3 Parzival, XI. 568—571. szakasz.

4 «Der Königssohn, der sich vor nichts fürchtet.» (121.) 593—5. 1.

5 «Der König vom goldenen Berg» (92.) 461—2. 1.

0 «Das Wasser des Lebens.» (97.) 486. 1.