Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1911
18 Az ifjú természetesen levágja a sárkány fejeit s megszabadítja a szüzet, valamint Siegfried is levágja a sárkányt, mely szintén Kriemhild ölébe hajtja fejét s alszik.1 A külvilágtól elzártság vonása ebben a részben ismét más mesékkel hozható kapcsolatba. Itten földalatti üregben őrzik az elrablott leányt, az egésznek lényege a külvilágtól való elkülönítés. Erre szolgálhat a Dornrőschen-ben egy tüskekerítés, a Brynhild-mondában a lángtenger, itten a földalatti üreg, végűi ugyanezen mesetípusba tartoznak mindazok a mesék, melyekben toronyba zárva él a királykisasszony. A «Rapunzel# című mesében (12.) így tartja fogva egy gonosz boszorkány (aki a sárkánynak szerepét veszi itt fel) a kis leányt, Rapunzelt. Olyan toronyba zárja egy nagy erdő kellős közepén, melynek se ajtaja, se lépcsője, csak egy kis ablaka van. De ez is elég a szerelmeseknek: hosszú aranyhaját leengedi Rapunzel s ennek segélyével jut be hozzá megmentője, a mesebeli szép királyfi. Ilyen toronyban ül a királyleány a már említett «Der gelernte Jäger» című mesében is.2 E kitérés után térjünk vissza a Siegfried-mondához. Ott hagytuk el hősünket, amikor a szép walkűrt álmából felébresztette. A Sieg- fried-monda ősi része, amely hipotézisünk szerint a Dornrőschen- mesetípushoz tartozik, a szűzleány felkeltésével célját elérte s az ifjú lények egyesülésével ez a típus teljesen ki van fejtve. Azonban mondánkban ezen ősforma más meseelemekkel s részben mondarészekkel jutott összefüggésbe. Siegfriednek válnia kell Brynhildtől, s bár nincs a nőnek semmi oka arra, hogy kedvesének hűségében kételkedjék, valami csodálatos, megmagyarázhatatlan érzés azt súgja neki, hogy az elválás végzetes lesz szerelmükre. Sejti, hogy a hős válásuk után szerencsétlenné lesz s éppen ez teszi egész viszonyukat olyan titokzatossá és sejtelmessé. Ugyanilyen helyzetet látunk az arany hegyről szóló Grimm-mesében is. Nyolc évig boldogan él a szegény sorból felemelkedett király feleségével, ekkor azonban hirtelen eszébe jut édes atyja, s látni szeretné. De felesége tartóztatja s e szavakkal 1 Seyfrieds Lied, 21. «Der Trach legt da seyn haupte Der Junckfraw inn jr schoss.» «Dat Frdmänneken» (91.) «da sitt de eine Kűnigsdochter un häd op eren Schot niegene (neun) Drachenkoppe ligen.» (457. 1.)- Analógiák nagyszámban juthatnak eszünkbe. Egy kevésbbé ismertre utalok csak; Konrad Fleck: «Flore u. Blancheflur» című XIII. századbeli einkus művében ül Blancheflur ilyen toronyban, jó dolga van, csak kedvesével nem találkozhatik. Csellel azonban bejut Flore : a torony őre egy rózsával telt kosárba rejti s így viszi be kedveséhez. (Itt megint Falstaff ruhakosara juthat eszünkbe.)
