Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1911
19 akarja szándékától eltéríteni: «Ich weiss schon, dass es mein Unglück ist.» Végre azonban enged óhajának, csak azt köti ki, hogy ó't nem fogja varázsgyűrűje segélyével atyja házába idézni. A király pásztor- gúnyában jelenik meg szülei házában, kik el se akarják hinni, hogy tényleg király, mire a fiú haragjában megfordítja gyűrűjét s odaidézi nejét és gyermekét. B tette végzetessé válik további sorsára. Egyszer, mikor alszik, elhagyja őt felesége; 1 varázsköpenyege és csizmája segélyével eljut újra országába. Ott látja, hogy felesége hűtlen hozzá és mással ül lakodalmat, mire «Köpf alle herunter» kardjával lenyakazza az egész társaságot.1 2 A szószegés ebben a mesében végzetessé válik, a nagyobb bűnt azonban az asszony követi el hűtlenségével, ő köt újabb házasságot. Siegfried elválik Brynhildtől, elfelejti feleségét — legyen ennek oka varázsital vagy más, az erre nézve lényegtelen — s feleségűi veszi a wormsi királyok büszkeségét, a bájos Kriemhildet. E hűtlensége okozza vesztét, Brynhild élete ellen tör megmentőjének, mert hűtlen lett hozzá. A Siegfried-mondában a hős válik hűtlenné s itt sokkal jobban ki van színezve a hűtlenség motivuma, Siegfried nemcsak megfeledkezik kedveséről, kinek örök szerelmet és hűséget fogadott, (a mesében is tovább megy a hűtlen asszony), az sem elég, hogy újra megnősül, hanem még a szép Kriemhild kezéért arra is vállalkozik, hogy Brynhildet jövendő sógora részére megszerezze. Gunther, burgund király, vágyik az erejéről híres Brynhildre, kit mindenféle versenyekben kell annak legyőznie, ki feleségűi óhajtja. Siegfried felveszi «Tarnkappe»-ját (varázsköpenyét), felölti Gunther alakját s megvív helyette az erős királyleánnyal, kinek walkűri természetét a monda német változata csak ebben őrzi meg.3 Miután legyőzte a hős nőt, álomra térnek, Siegfried azonban a hűséget meg nem szegi, hanem maga és sógorának menyasszonya közé az ágyba éles kardját fekteti. Ekkor nem is jut eszébe, hogy Brynhild az ő felesége volt előbb.4 Grimmék1 «Nala és Damayanti» történetében, mely a Mahábháratá-nak, az indek eposzának egyik legpoétikusabb része, találunk ehhez hasonlót: Nala szintén elhagyja alvó hitvesét. 2 «Der König vom goldenen Berg» (92.) 462—6. 1. 3 Nibelungenlied, VII. Abenteuer. 4 Sigurdharkvidha, 4. «Sigurd der südliche sein Schwert legt’ er, Die zierliche Waffe, mitten zwischen sie, Er küsste nicht die Königin, Der hunnische Held hob in den Arm sie nicht. Dem Erben Giukis gab er die junge.» (Simrock: 192. 1.) 2*
