Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1905
15 szép és dicső példáját találhatjuk megörökítve a protestantizmus évkönyveiben. Több mint 100,000 koronára rúg az az összeg, amely adományokból rövid idő alatt és aránylag csekély számú adakozó részéről befolyt. Elismerésre és dicséretre méltó, hogy e gyűjtésben olyanok is részt vettek, akik nem a mi felekezetűnkhöz tartoznak és hogy több ezer koronára rúg az az összeg, amelyet idegen vallásuak adtak, kik főgimnáziumunkban nevelkedtek és kegyes adományukkal az intézet iránti hálájukat leróni kívánták. Hála és köszönet mindazoknak, kik jószívű adományaikkal ez intézet létesítését elősegítették; hála és köszönet különösen a magas kormánynak, amely a törvényhozásnál kieszközölte a tetemes állami építési segélyt. Hálát és köszönetét mondunk azoknak is, kik az adományok gyűjtésének terhes és fáradságos munkájában közreműködtek! Hálás kegyelettel kell itt egy fennkölt gondolkozású, nemes szívű, igazi evangéliumi érzületű nőnek emlékét felelevenítenem, ki iskolánk legnagyobb jótevője volt, és kinek a múlt század közepén tett nagy alapítványa már a volt Deák-téri főgimnázium, most pedig az új főgimnázium építését is lehetővé tette. E nemes lelkű nő néhai Glosius Artner Karolina asszony volt, kinek emlékét a hálás utókor az intézet falába illesztett márványtáblával örökítette meg. Az általa tett alapítvány tette egyedül lehetővé, hogy új főgimnáziumunk oly rövid idő alatt létesíthető volt. Legyen áldott e nemesszívű nő emléke! Ha már sok gondot okozott az építkezéshez szükséges pénz beszerzése, nem kevesebb gondot okozott az új főgimnázium helyének megválasztása. Iskoláink eddigi igen kedvező központi fekvése az egyházi választmány tagjainak többségénél idegenszerűnek és az iskola jövőjét kockáztatónak tüntette fel azt az eszmét, hogy az iskola a város középpontjától oly távoleső helyen állíttassék fel. És habár az egyházi választmány kénytelen-kelletlen, a rendelkezésünkre álló korlátolt anyagi eszközök nyomása alatt, mégis rászánta magát arra, hogy új intézetét e helyen állítja fel, aggályokkal és kétségekkel tekintettek a legtöbben a vál
