Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1904

8

csak végtelen pör után, már nagy jövedelemveszteséggel kapja meg. 1806-ban vonult megható örömmel rajzolt új otthonába, a Széphalomnak nevezett Bányácskára. Itt élt azután egész haláláig, ez lett neki fény s nagy világ. Pedig sok szomorú napot élt itt.

író volt egészen; pedig ez költséges dolog volt akkor. Szívvel, ésszel, értékkel szolgálta a hazafiságot, amint Kisfaludy Sándor is óhajtotta volna. Természetes, hogy így — még a szűk esztendők, rossz szüretek is hozzájárulván — jó gazda nem lehetett, hogy adóssága egyre növekedett. Ezért gúnyolják is sokan, hogy inkább gazdálkodnék, mint könyveket ír, s barátjának, Dessewffy- nek kell mentegetni, hogy bizonyosan jóval teljesebb igyekezet egész nemzetnek használni, mint ez vagy amaz embernek. — Barátja, Kis J. előtt kiönti szíve keserűségét: minden összeesküszik ellene, össze kell szednie minden lelki erejét, hogy sorsát békével tűrje, segítséget senkitől sem kap. — Igyekszik maga magán segíteni, ahogy tud: házassága után könyvtárát bocsátja árúba, s élete vége felé az újhelyi megyei levéltárat rendezi. De a sok szenvedés sem oltotta el élete erejét. Míg Kis azon panaszkodik, hogy a sok munka fogyasztja kevés ifjúi erejét, Kazinczy naponként ifjodik gyermekei körében s új erőt gyűjt barátai vigasztalásából. S bár szegénységét érzi, mégis jószívű, könyörületes marad mindig: akin tud, segít. Az bántja legföljebb a szegénységben — mint Kist is, hogy könyveket nem vehet úgy, mint szeretné.

Munkáiból kevés volt a jövedelme. Pedig számít arra, hogy hasznot hoznak. Azt is tudja, mit szeret a közönség, mit vennének szívesen a kiadók s olvasók, de a közönség ízlése előtt nem hajol meg, nem akar a nép után kullogni, vezér akar lenni. Nem olyan gyakorlatias, mint Kis, aki olyat ír, amit a könyvárus kíván (bár ő is tudja, hogy a jó író kötelessége a népet Ízlésre szoktatni). Kazinczy magasabb célra tekint s e céljáért s általában a szépért való hevülése, idealizmusa emelik ki a csapásokból, nem engedik megtörni a szenvedések alatt; ezért volt benne együtt a már 72 éves öreggel a 27 éves ifjú. (1831.)

Azért vonult Széphalomra, hogy ott teljes függetlenségben, igazán feladatának élhessen. Kis J. is szeretné a függés nélkül való nyugalmat, hogy aztán csendesen éljen könyveinek, Írásainak, a tudományoknak. Kazinczy azonban nem ilyen békés, nyugodt helyzetről álmodozik. Neki munka volt az élet s élet a munka,