Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1904
6 vonásokban nyelvművelő, prózai s költői munkásságukat, buzditó s lelkesítő tevékenységükhöz fűzhetjük akkori irodalmi s általában művelődési viszonyainkat s végül megemlítjük e barátság fontos szerepét s az esetleg található egymásra való hatást. Szóval Kazinczyt és Kis J.-t mint magánembert, mint írót, mint a hazának s egyházuknak is hü tagjait igyekezem bemutatni, lehe- tőleg abban a sorrendben haladva, melyet e viszonyoknak a levelekben elfoglalt helye, terjedelme, fontossága mintegy kijelel, i Ha a két férfiú magán életét, családi viszonyait akarjuk megismerni, nem igen szorulunk más forrásra, csak leveleikre s ezek részletes adataiból családi életük teljes s tiszta képét nyerjük. Ha Nisard épen azért emeli Cicero leveleit Yoltaire-éi fölé, mert azokban nem hiányzik a családi érzés sem, akkor Kazinczy és Kis leveleinek maguk ezek, a férji s atyai szeretet melegét, boldogságát s fájdalmát éreztető részletek is érdeket s értéket adnak s egyszersmind a kettőjük közötti őszinte és belső barátságot is bizonyítják. Értesítik egymást örömeikről s bánataikról egyiránt, hogy abban mindketten részt vehessenek. S valójában együtt örülnek s együtt bánkódnak. — Kazinczy fogsága után kezdődik a szorosabb viszony; a megelőző levelek is tisztán irodalmiak. Azalatt a hetedfél év alatt, míg Kazinczy a különböző börtönökben szenvedett, Kis J. a győri rektorságot a nagybaráti, majd meg a kővágóörsi papsággal cserélte fel s közben meg is házasodott; nemsokára pedig Nemesdömölkre hívják. Mindig jobb s jobb gyülekezetbe kerül, folyton emelkedik, míg Kazinczy közpályán való emelkedésének fogsága véget vetett. Azelőtt már magasan állott, a megyei életben is kezdett szerepelni ; fogsága után csak mint ruris amatőr él, csak a megyei ügyekben vett részt. Azt az óhaját sem érhette el, hogy dietalis követ lehessen, sem azt, amit Kis J. is annyira óhajtott, hogy mint az Akadémia titkára Pesten élhessen családjának s hazájának. De nem is vágyott kitüntetésekre, irigység sem férkőzött szívéhez. Mindig igaz örömmel látta, hogy barátja fokonként feljebb emelkedik, hogy soproni pap lesz (1808), egyházkerületi jegyző, majd 1812-ben szuperintendens. Hisz ezt már 10 évvel azelőtt kívánta neki, hogy igy annál többet tehessen s szép ge- neratiót neveljen fel. Ugyanekkor szóba kerül Kis nemesítése is,
