Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1904

38

Végig tekintve így Kazinczy Ferencz és Kis János baráti érintkezését, mindkettőjük sorsát, munkásságát, jellemét, láthatjuk azt is, milyen helyet foglalnak el irodalmunk történetében. Láthatjuk egyrészt Kazinczy központi irodalmi jelentőségét, amit, bár szorosan vett iskolája nincs, az ízlés, a stilus s műpróza fejlesztésével s a nemzetiség, hazafiság felkeltésével s ébrentartásával érdemelt meg. Másrészt láthattuk Kis J. szerény célját s akkor nagyobb körnek szóló s mégis csekélyebb, mulékony hatású irói munkáit. Azonban mindenesetre megérdemli Kis J. azt a dicséretes említést, amit azok számára követel, kik csekélyebb tehetségeik szerint igyekeznek a tudományokat s mesterségeket terjeszteni (Emi. 341); viszont Kazinczy megnyerte azt, amit Szentgyörgyi József Sipos s Kiss Sámuel s mások is jósoltak neki, hogy t. i. fáradozása jutalmát később idő fogja áldások között sírjára rakni, vagy amit Berzsenyi mond: «Nem hal meg, ki úgy élt, mint te Kazinczy, nem!» Kovács János.