Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1904

II.

ÉVI JELENTÉS.

1. Az első év az új gimnáziumi épületben. Az 1904—1905. iskolai esztendőt már a Városligeti Fasorban épült új otthonunkban éltük át, melynek nemcsak az épülete új, hanem jórészt a berendezése s szinte teljesen a bútorzata is az. Azok az aggodalmak, melyek különösen a szülék körében imitt-amott felmerültek, hogy t. i. a vadonatúj épület káros hatással lesz a tanulók és a tanárok egészségére, szerencsére nem teljesedtek be. Az egészségi állapot, amint alább az iskolaorvos jelentéséből is kitűnik, sohasem volt jobb, mint az elmúlt iskolai esztendőben s ha fordultak is elő betegségi esetek, amint a tanulóság hatszázat megközelítő létszáma mellett másképpen nem is lehet, azoknak az épület új voltához semmi közük. A tantermekben az új szeliőztető-készülék teljesen bevált, a központi fűtés, kisebb zavarokat leszámítva, melyeken könnyen és gyorsan lehetett segíteni, jól működött, a kertekkel körülvett nagy udvar az ifjúságnak kedves óraközi üdülő, játszó és nyári tornászó helye lett.

Az új épületet az érdeklődő közönség, hivatalos körök és testületek sűrűn látogatták. Azoknak, akik idejök, tudásuk javarészét, vagy anyagi támogatásuk kisebb-nagyobb mértékét szentelték az építés ügyének, megnyugtatásukra szolgálhat, hogy a látogatók nem fukarkodtak az elismerés szavaival. A látogatók közt volt dr. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ő Nagyméltósága, ki a tavasz legelején Nagym. Zsilinszky Mihály államtitkár úr és Mélt. Boncz Ödön min. tanácsos úr társaságában szemlélte meg iskolánkat; báró Prónay Dezső úr ő Méltósága, a magyarhoni ág. hitv. ev. egyházegyetem felügyelője; a négy evang. egyházkerület főt. püspökei; a tavaszon ülésezett ev. ref. zsinat néhány tagja; a közegészségi egyesület iskolai szakosztályának tagjai és külön meghívásunkra a fővárosi testvér-