Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1904
13 emlegetve, a magyar nyelvét sérti s «ezért nem lehetett a végleges magyar műpróza megalkotója. (Eiedl.) Az azonban bizonyos, hogy eredeti munkáinak, főleg leveleinek egyszerűbb, tisztább, természetesebb prózája leginkább csak erényeit tünteti fel, hibái pedig a fordításokban gyakoriak. Kis J. eredeti s fordított prózai munkái stílus tekintetében nem mutatnak különbséget, már csak azért sem, mert eredeti munkáiban is igen sok a fordított részlet. A magyarosság, világosság, könnyen érthetőség a fő Kis J. előtt. Amit Kazinczy Péczeli- ről mond, hogy: mindenkinek akart használni s ezért a platitude- höz közel járó könnyen érthetőséget kereste, nem az erőt, a gazdagulást, a szebb hangzást, hogy neologizált is olykor s olykor mert, de keveset — ez illik Kis J.-ra is. Kis stílusáról különben Kazinczy így nyilatkozik: «A gondolatok itt nyugodtan folynak, világosan, rendben, szép körmondatokban. Nyelve tiszta, nem affektált». Másutt is beszédje csendes, nyugodt folyamatját emeli ki. Csakhogy ezzel igen gyakran hosszadalmasság, terjen- gősség jár együtt. Lugossy J. szerint is «Kis J. kényelmes, házi zubbonyban» nyújtotta műfordításait. Áradozó nyelvezetében ritka, éppen nem szembetűnő az új s szokatlan szó és kifejezés. Kisprózájáról is igaz az, amit Kazinczy 1831-ben a verseiről mondott, hogy: szelíd és bőv ömlést lát bennük», de ez persze csak részben érdeme versének is, prózájának is. Bajza szerint (1830) Kis egyik bírálatában három lapot is tele ír, s mégsem mond semmit. Ugyancsak Bajza a maga éles szókimondásával Kis egyik fordításának (Knigge) konyhai stílusát említi s sokféle orthographiáját is rosszalja, bár ez utóbbi, mint említettem, a másolók hibája, de elismeri pl. a Pope prózai fordításának férfias szépségű, prsecis nyelvét, míg Toldy a Longinus ford, nyelvének tisztaságát, hangzatosságát emeli ki. Kazinczy úgy látta, hogy Kis sokat adott s sokat haladott az idővel»; de ennek második fele—• a haladás — prózájában sem igen feltűnő: később is gyakran hiányzik a választékosság, a lehető rövidségre törekvés, legföljebb túlságosan hosszú mondatai ritkábbak. Emlékezéseiben is gyakori a pongyolaság a vonzóan s kedves egyszerűséggel megírt részek mellett. (Bajza.) Láttuk, hogy Kazinczy fordításai nemcsak mint fordítások, hanem mint a stílus-fejlesztés eszközei is fontosak s hogy egyszersmind a nyelv gazdagítására, művelésére is például szolgáltak. Ez a
