Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902

8

Ennek alapja a hit; azaz igaznak tartjuk az állítást, mert szavahihető az, aki nekünk kijelenti (auktoritás elve); amazé a belátás, mely az egybeható körülményekkel arra ösztönöz bennünket (ráció elve), hogy az illető állítás igaz voltában ne kételkedjünk. A pozitív vallás megváltozhatatlan tételekbe (dogma) szövi tartalmát és átokkal (anatéma) sújtja a vakmerőt, aki rajtuk vagy bennük másítani merészel; a racionális vallás szabad röpülést enged a kutató szellemnek.

Sőt épen maga biztatja:... «mindeneket megvizsgáljatok»... Akármilyen messze régiókba szárnyal is el, az a sorsa, hogy visszatérjen az «igazságnak, üdvösségnek forrásához.»

A szabad kutatás valójában — a történeti fejlődés szerint is — a vallásból indult meg, hogy a mindenség jelenségeit, a természet tüneményeit vizsgálja, beállásuk és lefolyásuk egyformaságából állandó okaikat és törvényeiket megállapítsa. E munkájában a tapasztalás útján szerzett ismereteket kapcsolja rendszeres egészszé, továbbá ezekből az ismeretekből okoskodás révén kifejtett eredményeket összegezi. Az ilyen összeség a tudomány. Eszköze a minden tekintélytől független gondolkodás, mely igaznak csak akkor tart valamit, ha valóságáról meggyőződött.

A gondolatok határozott cél szerint való kapcsolását, e kapcsolatoknak rendszeres egészszé fűzését — a szót általános értelemben véve — filozofálásnak szoktuk mondani. Tulajdonképen: értelmünk fegyelmezett munkássága, mely első sorban az összes tudományok eredményeit foglalja szerves egészbe. Ahogy a régi görögök mondták (episztémé episztémón): a tudományok tudománya. Magában véve azonban külön célja is van. Az, hogy a világ és benne az ember rendeltetését magyarázza. Ha a tapasztalati eredményeket meghaladó ilyen következtetéseket összegezi: metafizikává lesz. Ha pedig a látható, érzékelhető világ (fizika) tüneményeiből tapasztalható és így úgyszólván kézzelfogható eredményeket vizsgálja és csakis ezeket fűzi rendszeres egészszé: — a neve pozitív filozófia.

Akár magában, akár céljaira vonatkoztatva tekintjük : a filozófia mindig az igazságot keresi. Ez az igazság abban áll, hogy képzeteink rendje megfelel a tünemények rendjének (korrespon- dencia); gondolatunk hű képe az illető létezőnek; tárgynak, viszonynak egyaránt.

Maga a filozófia szó a klasszikus görög irodalomban a meg-