Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902
9 ismerésre, tudásra való okos törekvést jelentette. Ilyen értelemben írja Herodotos ismeretes elbeszélése Kroisosról, hogy nagyon szívesen fogadta Solont, mivel sokat hallott bölcsességéről, meg arról, hogy ismeretgyüjtés kedvéért országot-világot bejárt immár, mindenütt okoskodva (cpiXoaotpéwv). Híres halotti búcsúztatójában épen így kerül a szó Perikies ajkára is: mi tudunk ismeretet gyűjteni anélkül, hogy e miatt elpuhulnánk (jnXoaocpoojJisv oívso jtaXa- -jua«;). Különösebb jelentőséget azonban a szónak Sokrates adott. A korabeli szofisták fennen hirdették, hogy mindent tudnak, hogy az emberi bölcsességnek teljes birtokában vannak. Sokrates ettől a ('gőgös tábortól» azzal akarta magát megkülönböztetni, hogy maga magát filozófusnak hivatta, «aki csak azt tudja, hogy semmit se tud, de lelkét a tudásnak őszinte vágya tölti be.» így olvassuk a Xenophon Apomnémoneumatá-iban. Sokrates nagy tanítványa Platon még világosabban megjelöli a szó tartalmát. Theaitetos-ában «geometriáról, egyáltalán valami bölcselkedésről» beszél; az Euthydemosban pedig «tudásbeli vagyonnak» (xrijoi? éjrtoT^jJiiij?) nevezi a filozófiát. A filozófusokat meg épen gyakorta emlegeti; a kik arra törekszenek, hogy «az örök, a változliatatlan lényegeket megismerjék». Ezzel már úgy általánosságban a filozófia tárgyát is megjelölte. Ez a tárgy: a mindenség mivoltának, a végső okoknak kutatása. Ez az a tpiXooocpía, az alapvető, első bölcselkedés, melyhez képest magáról az érzékelhető világról szóló bölcselkedést, a fizikát Aristoteles Ssorépa cptXoaocpta-nak nevezte el; azaz a filozófia második részének, mely rangban utána áll, tartalomban folytatása annak az elöljáró, legfőbb résznek. Ez az elöljáró, alapvető rész (tehát a •x,av’é£oy_Y]v tptXoao^ía) azokat a fogalmakat, ismereteket és gondolatrendszereket fűzi egybe, melyeket a későbbi korok épen tárgyukra és tartalmukra való tekintettel, a fizikát meghaladó gondolat és ismeret világ nevével, együttesen metafizikának jelöltek meg. Ebből a jelentésből indulva a filozófia — szoros értelemben — azoknak a gondolatoknak és ismereteknek rendszeres egésze, melyekhez az okoskodás, gondolkodás munkájával jutunk. Ezt a jelentést már a stoikusok és epikureusok megtágították. Mind a két név jó ismerősünk a történetből. Amaz a Kr. e. IH. század görög bölcselkedőit jelöli, akik Athén tarka csarnokában, a stoa poikilé-ben tanítottak. Az iskola alapítója Zénón ; legnagyobb tanítványai a szigorú erkölcsbíró: Kleanthes és az
