Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902
II. TÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÓ A VIII. 0. FILOZÓFIAI PROPEDEUTIKÁJÁHOZ. A görög «propaideutiké» szó maga is előkészítést, bevezetést jelent (rc. téyyq) — Mire készít hát elő, mibe vezet bennünket? * Iskolai pályafutásunkon az első rendszeres ismereteket a vallás ojtogatja lelkűnkbe. Céljához híven eszünk nyiladozásától kezdve hozzánk szegődik, hogy a változókban a megváltozhatat- lant, múlandó létünkben az elmúlhatatlant megkeresni segítsen. Gondolkodásunkat úgy vezeti, érzésünket úgy fejleszti, hogy a mindenség abszolút okául egy minden ráhatástól független, kezdet és végnélküli, önmagától és önmagában örökvalót találjunk meg. E munkában ébredő képzeteink s önkényt szőtt gondolataink rendszeres összesége a theologia. Szervezete ugyanolyan, mint bármely más tudományé. Tartalmát azonban vagy a magunk eszéből (ráció) mi magunk alkotjuk meg, hogy vele és általa a min- denségnek, főképen pedig az ember létének végső okát és célját magyarázzuk. Ez a racionális vallás. A végső okok kutatása egyrészt szükségszerű következtetésekre, másrészt föltevésekre (hipotézis) kényszerít bennünket, bizonyítván: (spekuláczió elve) hogy a mindenség okvetetleniil egy — a nekünk ismerős — természetfölötti hatalom alkotása. Ez a hatalom az Isten. Vagy az a kiindulónk, hogy: — kell egy abszolút tökéletességű, végtelen Alkotónak lennie, akit a véges, gyarló ember magához mérten csak úgy foghat föl, csak úgy ismerhet meg, hogy az magát részint közvetlenül, alakot öltve (inkarnáció); részint közvetve, a csodák, próféták által kinyilatkoztatta (reveláció). Ez a pozitív vallás.
