Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902

29'

szabályokat sző az ismeretről, az ismeretek szerzéséről és közléséről (könyvolvasás- és Írásról), a vitatkozásról, tanításról. Kantnak az volt a meggyőződése, hogy a logika Aristoteles óta se előre se hátra nem mozdulhatott, úgyszólván bevégzett rendszer. Az azóta beléje gyömöszölt lélektani és metafizikai részletek magának a logikának nem gyarapodásai, hanem eléktelenítői; — a gondolkodás alapoka és tárgya nem lehet a logikának tartalma: az a lélektané, illetve a természettudományoké.

Szerinte a logika az értelem, az ész működésének tudománya, mely az a priori gondolat, elemeket magyarázza, a melyek szerint az emberi gondolkodásnak végbe kell mennie. Egyrészt céljára való tekintettel szerkesztésbeli és szabályozó rendszerre osztható, másrészt a puszta alaki folyamatokra. Mindez együttesen általános és különös; amaz tiszta, emez alkalmazott; végre elemi és módszertanra osztható. Ez az elemi és módszertanra való felosztás, mely szerint az elemi logika a fogalmat, ítéletet, következtetést foglalja magában: ma is állandó.

Kant nyomán Herbart is tisztán alaki folyamatoknak, tehát a gondolkodás munkáját szabályozó törvények összefoglalójának tartja a logikát. Ugyanezen szempontból tárgyalja a herbartista Drobisch. Yelük ellentétben Hegel egy metafizikus logikát alkot, melyben «a lét és gondolkodás egy», s a fogalom dialektikus ön- tevékenysége «igazi ellenképe magának a levés folyamatnak». Ez a metafizikai logika a Trendelenburg művében tetőzik, és kibé- kítése a Kant-féle formális és a Herbart-féle reális felfogásnak.

A logika történetében korszakos volt J. Stuart Mill (a System of logic ratiocinative and inductive 1872. 8 kiad.) nem pusztán azért, mert az angol bölcselet hagyományai révén a logikát is lélektani alapra fekteti, hanem inkább azért, hogy a szak- tudományok összes eredményeire kiterjedő módszert alkotott, mely tisztán a tapasztalati tudományok végső elveit kapcsolja szerves egésszé. Ezzel az Aristoteles-féle logikáknak ideje végleg lejárt. A pusztán formális logika reformálására vállalkozott Hamilton is — az ő új felfogása szerint az ítéletben nemcsak az alanyt, hanem az állítmányt is mennyisége azaz tartalma szerint kell gondolnunk (quantifications) s így az ítélet nem más, mint egy alany és egy állítmány egymással történt összehasonlításának eredménye. Ezzel az elemi logikát egyszerűsítette ... mert ha nem a fogalom, hanem az Ítéletalkotás a logikai munkásság