Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902

23

azonban az egyes hullám zaja nem hallható» úgymond; «ismereteinkben is vannak elemek, a melyek magukban véve nincsenek lelki munkásságunk tudható adatai között. Csakis kapcsolódásuk után válnak tudásunk kiegészítő ; néha épen vezető részeivé». Ezzel az ötletszerű hipotézissel a tiszta, a testtől független lelki élet lehetőségének adott filozófiai bizonyságot. Igazolta, a mit a theologia kezdettől fogva hirdetett. Ettől kezdve két ágra szakad a pszichológia: a XIX. század nagyjelentőségű élettani lélektanára (fiziológiai pszichológia vagy pszichofizika) és a tiszta szellem lélektanára (spiritualizmus). Amaz a tapasztalás eredményeivel igazolja, hogy a szervezet és a lelki működés szoros kapcsolatban vannak egymással, — ennélfogva az összes lelki jelenségeket szervezetbeli életfolyamatoknak tekinti s így az organizmus törvényeit egyúttal a lelki jelenségek törvényeikép összegezi.

A lélek és test kapcsolatát felderítő kutatások már Galenus- sal (Kr. u. II. sz.) kezdődnek. «Éltető szellemekről» ő beszél először. A Descartes iskolájának magyarázata szerint ezek a spiritus animales — a hogyan ezt még a XVIII. század végén is hirdeti Platner, a kor egyik legkiválóbb fiziologusa — «a vórfolya- dék legmozgékonyabb, legfinomabb és leghevűltebb részecskéi, melyek a véredényekből csak maguk jutnak bele az idegszálakba». Ezek hát a közvetítői minden — közönséges értelemben vett — lelkivé vált szervezetbeli folyamatoknak. Már a XVI., XVII. század nagy fiziologusai sokat vizsgálták az indulatokat, hogy ezek lefolyásából magyarázzák meg az életet, a test és lélek kölcsönhatását. A fiziológiai pszichológia fejlődésének már magasabb fokán a képek kapcsolódását (assoc, idearum) s ezeknek megmaradását (memoria) foglalják elméletekbe, mind a két lelkifolyamatot úgy Hartley, mint Bonnet az idegszálak rezgéséből és rugalmasságából magyarázván. Ezen az utón, s ezzel a kutató módszerrel jutott el a XIX. század a mai eredményekhez, melyek egyrészt az érzéki észrevevés, másrészt a lelki betegségek gyógyításának (pszichopatológia) rengeteg adatait használják fel a tisztán tapasztalati igazságok megállapítására. Lotze, Fechner fejtegették legelőbb részletesen a különben régebb gondolatot, hogy «minden lelki mozzanatnak egy-egy szervezetbeli mozzanat a megelőzője». Wundt vizsgálódásai aztán törvénynyé tették, hogy «a lelki folyamatot mindig egy meghatározott organikus folyamat kiséri s így a szervezetbeli (külső) és a lélekbeli (belső) álla-