Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902
19 lehet gondolkodni. A térnek, időnek, mennyiségnek, minőségnek, a megjelenkezés módjának és viszonylatoknak -— lelkűnkben — már meglevő gondolat-képei ezek, ennélfogva egyéni tapasztalásunkat megelőző ismerő tényezők. Nekik se tartalmuk, se önmagukban értékük nincsen; — összeható erejük azonban elengedhetetlen föltétele az ismeret megkészülésének, a tudományos eredmények érvényesülésének. Az összes tudományokat átható egységet, a sokféle ismeretet egybekapcsoló rokonértelmet ezek okozzák — úgyszólván a mi gondolkodó munkánk nélkül is. Tulajdonképen azonban csak a XIX. század hatvanas éveiben kezdődik az olyan ismeretelmélet szerkesztése, mely a többi tudományok összes eredményeit vizsgálva e beható kritikával szövögesse rendszerét. A század elején divatos magyarázás, hogy a mindenség végső oka más nem lehet, mint az anyag (materializmus), főmozgatója volt a törekvésnek, hogy eszmét, ideális vég-okot keressenek. Ez a törekvés — felbecsülhetetlen szolgálatokat tett a gyakorlati tudományoknak is. Helmholtz, Humboldt, Ostwald maguk is iparkodtak az ismeretelmélet alapkérdéseire megfelelni. A protestáns theologiának úgynevezett Bitschl- féle iránya egészen át van hatva attól a meggyőződéstől, hogy «nem a metafizika, hanem az ismeretelmélet van hivatva a keresztény vallás tartalmában hirdetett végső okoknak tudományos szempontokból, tudományos eszközökkel történő magyarázására ». Könnyen érthető okokból így kerül az «isteni kinyilatkoztatás» is az emberi kritika ítélőszéke elé. Az ismeretelmélet ma már különálló s magában véve alaptudománnyá lett, mely a logikával együttesen minden emberi ismeretnek igaz alapját föltalálni, érvényességét megerősíteni törekszik. Ma a tudományok ott kezdik, hol az ismeretelmélet és a logika munkájukat befejezték. Joggal el lehet hát mondani, hogy a filozófia a tudományok a-ja és to ja; ahogy már a klasszikus görögök is hirdették : a tudományok tudománya. Az ismeretelmélet mindezek szerint mindazon alapfogalmaknak és ezekből szőtt alaptételeknek foglalatja, melyek az összes tudományok — tapasztalás révén tudható minden tartalmi föltételét magukban foglalják. A közvetetlen tapasztalás munkáját, amennyire tudniillik ez a munkásság az érzékelő, a tapasztaló egyénnek egy határozott célra és a természettől adott eszközökkel (szervekkel) törekvő életnyilvánulása: — a lélektan magyarázza. 2*
