Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902

20 Kétségtelen, hogy az összes alapgondolatok s ezekből al­kotott alaptételek — tehát az említett kategóriák és aksziómák, már amennyiben ilyenek egyáltalában lehetnek — a közvetet­ten tapasztalásnak is eredményei. így tehát a lélektani vizsgáló­dásnak — tartalmuk szerint — ezek is tárgyai. Ez a vizsgálódás határozza meg: tapasztalásunkban milyen alakokban jelentkez­nek; szó avagy csak jelentésalakzatok-e. Valamint azt is, hogy minő törvények szerint kapcsolódnak a mi gondolkozásunkban? Ez fogja megjelölni azokat a különös egyéni föltételeket is, me­lyek ennek az egyéni munkának alapjául szolgálnak; és azokat a fejlődésfolyamatokat is meghatározza, melyek ezt a képes­séget kifejlesztik. Érzéki észrevevés, emlékezés, gondolatképek társulása (asszociáció), fogalom, ily módon egyszerű élettani (orga­nikus) működések eredményeinek bizonyúlhatnak. Az élettani, szervezeti úton készült jelentőképeknek kapcsolódását s e kap­csolatok érvényességét azonban már a logika vizsgálja. Minden­esetre azért, mert a már nem «kész érzéki képekből» szövődő jelentő kapcsolatok mind egytől-egyig tárgyi (objektív) viszony­latok és vonatkozások, melyeknek az emberi gondolkodásban való megjelenkezésük és ennélfogva igazságuk: önmagában való, az egyéntől teljesen független. Ez abból következik, hogy mindnyá­jan egyformán kapcsoljuk gondolatainkat, ha tudniillik szerveze­tünk normális. A kategóriáknak és aksziómáknak érvényességét például nem azok a képzetek adják meg, melyek őket a mi gon­dolkodó munkánkban megállapítják, — úgyszólván érthetőkké te­szik, — de úgy áll a dolog, hogy mihelyt ezek a bizonyos egybe­tartozó képzetek együtt vannak, kapcsolatuk érvényessége magá­tól jelentkezik és teljesen független attól, hogy gondolkodásunk ezt a magában való érvényességet elismeri-e vagy sem. Szóval az ismeretelmélet az összes tudományok eredmé­nyeit vizsgálja, hogy a kiilön-külön már igazolt ismereteket egy szerves egészbe fűzze és összetartozásuk törvényeit minden időkre szóló érvényességgel megállapítsa. A metafizika •— mint meg­beszéltük — a még elgondolhatót iparkodik a már elgondolt és igazolt ismeretekből kihüvelyezni; vagy pedig egy eleve igaznak vett — emberi tapasztalással talán nem is igazolható - - gon­dolatkapcsolatból ennek lehető legtávolabbi következményeit is megállapítani. Az ismeretelmélet e szerint a tényleges tudás tartalmát fűzi

Next

/
Thumbnails
Contents