Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1901
17 Az olvasott részeken végig láttuk Herodotusnak azt a pogány felfogását, hogy az istenség felemeli, nagygyá teszi az embert, megizlelteti vele az élet örömeit s ha túl sok jót adott neki tönkre teszi, mert megirigyli — 6 ős ded? yXitxbv ysúaaq zbv alwva <pőovspo<s év aúzcv eupiaxezou éwv. A perzsák hatalmának növekedését és bukását látja ő Xerxes hadjáratában; ezzel szemben kiemeli a görögök erkölcsi bátorságát, a kik bízva keltek hazájuk védelmére, mert tudták, hogy a ki rájuk támad, nem isten, hanem csak ember és nincs az az ember, a kit születésétől fogva baj nem ért volna, sőt a legnagyobbakat érik a legnagyobb bajok.* Megismertük közelebbről a két ellenfelet. A görögök gyűlölik a szolgaságot, féltékenyen őrzik függetlenségüket; értenek a harczhoz, fegyvereikkel ügyesen bánnak, örömest halnak meg hazájukért. De gyengéjük az önzés; mindegyik a maga városát szeretné csak védeni; vitatkoznak, czivakodnak, miben annyira mennek, hogy akadnak közöttük olyanok is, a kik fir]őí£ouot — méd érzelműek. A perzsák nem ismerik a függetlenséget; az óriási sereget egy ember személye vezeti; a harczosokat korbácscsal hajtják akkor is, mikor a Hellespontus hidjain kelnek át, és akkor is, mikor támadásra viszik őket Leonidas ellen. A perzsa vezérek gondolkodásmódjára czéloz Herodotus, mikor a thermopyhei csatánál elbeszéli, hogy miként taposták agyon egymást a perzsák, hogyan hullottak s vesztek a tengerbe s a tisztek mégis csak előre hajtották a katonákat, mert: iv dk Xóyog, ouőshzou anolhtjidvou — az elesettel semmit sem törődtek. Salamisnál is terv nélkül har- czolnak; erejük a tömeg, taktikájuk a bekerítés. E két nép nagy csatáit úgy néztük, mint az önfeláldozó hazaszeretet példáit, melylyel a görög nép örök időkre szóló erkölcsi tőkét, nemes önbizalmat és dicsőséget szerzett magának, és példát mutatott arra, hogy hazaszerető kis nép meg tudja védeni hazáját bármely hatalmas ellenséggel szemben is. Áttérek röviden a módszerre, melylyel a classikusokkal foglalkoztunk. Mind a latin, mind a görög írók olvasásánál a fordí* Horatius is így szól: Seepius ventis agitatur ingens Pinus, et celsse graviore casu Decidunt turres feriuntque surumos Fulgura montes. Értesítő Í901—Í902. évről.
