Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1901

A másik görög író Herodotus volt. Szemelvényeket olvastunk a marathoni-, thermopylaei- és salamisi csatára vonatkozó könyveiből és Cheops-pyramisáról; összesen 44 fejezetet. Az olvasott eseményeket a tanulók már a történelemből is ismerték; Herodotus azonban élénken varázsolja szemeink elé a történteket. Hisz a helyeket melyekről szól, maga is bejárta s az eseményektől körülbelül csak 50 évnyi időköz választotta el.

Említettük, hogy hitelességét kétségbe vonják, a miben lehet némi alapja a kifogásoknak. Xerxes egész hadseregét öt millióra teszi; Beloch szerint ez oly óriási sereg, hogy feltéve, hogy egy úton vonultak, akkor, midőn az előcsapat Thermopylsehez ért, az utócsapatnak Sardes kapuja előtt kellett lennie. Itt lehetséges, hogy Herodotus túlozott. Azt azonban láttuk, hogy sem az athénieket, sem a spártaiakat nem dicséri túlságosan; mindkét város harczosait csak ennyire dicséri: suáyovzo azloiq lőjön. Bo- konszenve azonban a mint az olvasottakból láttuk, mégis inkább Athén felé hajlik.

Megismertük művéből az óriási hadsereg korlátlan urát, a babonás, kegyetlen Xerxest; az uralomra vágyó Hippiast, a ki unszolja Dáriust a hadjáratra, hogy ismét ő lehessen Athén ty- rannusa; a nagyravágyó Mardoniust, a kinek a fákban dús Európa jobban tetszett, mint Persia pusztaságai. Megismertette velünk az ügyes hadvezért Miltiadest, a hős Leonidast, kit iustus et te- nax propositi vir-nek rajzol, midőn ezt mondja róla: ««uzep dk xae 2napzer/zéwv zoeae r.apeouoe oux é'ysev snnptnéwc, éxleizeev zrjV tá$ev, es zr)v rjldov tpulázovzes ápyrjv» — a többi szövetségest haza küldte a thermopylsei szorosból — de magának és a többi ott levő spártainak nem tartotta megengedhetőnek, hogy elhagyják azt a helyet, melynek védelmére egyszer már odajöttek. Az ideális polgárokat rajzolja a leleményes Themistoklesben (Odysseus) és az igazságos Aristidesben (Achilles); utóbbinak a salamisi csata előestéjén mondott szavaiban örök időkre szóló tanulságot jegyzett fel Herodotus, midőn feledést borítva előbbi politikai versengésükre, politikai ellenfelét, Themistoclest így szólítja meg Aristides: Haéag azaaeá^scv ypeaőv éazc é'v zs zip allep xaepep xae öv} xae év zepős rrspe zou óxózspos írjpécov Tzléeu (jya.de/. zYjV nazpeda épyáaezae» — nekünk versengenünk kellett ezelőtt is, de most is kell, és pedig abban, hogy melyikünk tud a hazának több jót tenni.

16