Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1901

15

Penelope a hű nő, ki tanácstalanul maradt magára. Leleményes mint Odysseus, üzenget a kérőknek, Ígéreteket tesz nekik, de azért bús szíve csak férjét várja.

Legtöbb szép vonást láttunk Eumaiosban, a hű öreg szolgában, a ki urát és annak családját végtelen odaadással szereti, jobban mint saját szüleit, pedig ezeket is szeretné látni szülőföldjén. Mikor megérkezik hozzá Telemachus, meglepetésében kiejti kezéből a boros kanosokat, ifjú gazdája elé siet, összecsókolja, miközben egy forró könny gördül végig arczán. Gyengéd szemrehányást tesz Telemachúsnak, hogy oly ritkán jön ő hozzá. Mély vallásosság hatja át az ő szivét is, bízik Zeus akaratában. Gyengéje, hogy szeret sokat beszélgetni; ő viszi be a bírt Penelopenek Telemachus szerencsés megérkezéséről, de ő még az öreg L sertéshez is szeretne kimenni s vele elbeszélgetni. A hü öreg szolgának valódi mintaképe Eumaios; körülbelül olyan a viszony közte és Telemachus között, mint Bencze és Toldi Miklós közt.

Több helyütt gyönyörködtünk Homerus művészi leírásaiban. Mikor Athene megmutatja Ithakát Odysseusnak, keze intésére oszlik a köd s a mint megnevezi az egyes helyeket, egészen elénk tárul Ithaka képe. Odysseus házát egészen magunk elé képzeltük s az egyes adatokkal egybevetve le is rajzoltuk.

Az olvasott részben két szép hasonlatot találunk. A XYI-dik énekben van az egyik: «mint a mily örömmel fogadja az apa egyetlen, kedves fiát, a ki messze földről a tizedik évben érkezik meg, a kiért sokat bánkódott: úg3? ölelte át az isteni Telemachust a derék kanász és úgy csókolta össze, mintha a halálból menekült volna meg». A másik hasonlat szintén abban az énekben van. Midőn Telemachus febsmeri atyját, mindketten könnyekre fakadnak és: «sírtak keservesen, keservesebben mint a madarak, melyeknek fiókjait kiszedték fészkükből a földmívesek, mielőtt szárnyra kaphattak volna».

Sok erkölcsi tanúságot vonhattunk le az Odysseából. Láttuk, a tiszteletreméltó, hű feleség jutalmát; a szeretetet, melyben a bű, öreg szolga részesül; az apa iránti tiszteletet és szeretetet. Az egész Odysseából könyv nélkül megtanultunk 50 sornyi sen- tentiát, melyek ama régi kor erkölcsi, vallási nézeteit tartalmazzák ; melyek a családi és társadalmi életre vonatkoznak vág}' történelmi vonatkozásnak, mint pl. Melanchton kedvencz sora: rrávrí? ói Dewv yazéoua a'/Öoojroi — minden ember rászorul az istenekre.