Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1901
13 mily szépen írja le a másvilági boldogságot az Aeneis VI. énekében s azt is leírja, hogy álltak a lelkek az alvilági folyó partján a jobb, boldogabb, örök haza után vágyódva: tendebantque mantis rip se ulterioris amore. Horatius az ellenség feleségének és gyermekének kívánj a csak az Adria viharát; Apollót pedig arra kéri, hogy a siralmas háborút, az éhínséget és dögvészt a római népről és Caesarról hárítsa a perzsákra és britannusokra. Ma nem így gondolkozik az emberiség; megható példáját láttuk a napokban, midőn ama nagy katasztrófa után, mely St. Pierret érte, népek és fejedelmek részvéte nyilatkozott meg ama «testvéries együttérzés és solidaritas folytán, mely az összes művelt nemzetek között fennáll.» Ezektől eltekintve Horatius személyisége rokonszenves és örömmel gondolunk reá. Jóslata nagyobb mértékben teljesült, mint remélte. A pontifex már nem jár a Capitoliumra, a Vestaszűzek házának már csak romjai láthatók a fórumon, de Horatius híre, dicsősége felújulva nő, gyarapodik a művelt nemzetek között. Míg a latin írók művei az ókorba vittek vissza bennünket, Homerus Odysseája kapcsán azt ismertük meg, milyen volt az ember ezelőtt körülbelül 3000 esztendővel; hogyan gondolkozott, milyen erkölcsei, szokásai voltak. Az Odyssea H. részével foglalkoztunk. Szemelvényeket olvastunk a XHL, XIV., XVI., XVII. és XXII. énekből; összesen 932 verset, azonkívül cursive elolvastunk az I. énekből 305 verset. Olvastuk azt, hogyan ébred fel végre hazája földjén Odysseus a sok baj és szenvedés után; hogyan jön eléje Pallas Athene s miről beszélgetnek s hogyan változtatja át az istennő öreg koldussá a hőst. Láttuk ezután a koldust Eumaiosnál, a hű szolgánál, a ki könyörületes, jó szívvel fogadja a nyomorúságos idegent. Pallas Athene oda vezérli Telemachust is. Együtt van már az apa, a fiú és a hű szolga. Majd az istennő intésére Odysseus felismerteti magát fiával; a hőskölteménynek ezen egyik legszebb részét könyv nélkül is megtanultuk. Azután megbeszéli az apa fiával, mi módon fog boszut állni a kérőkön. Odysseust és Eumaiost képzeletben kisérve eljutottunk Odysseus házába. Láttuk a dőzsölő kérőket, a kik előbb csodálkoznak az ismeretlen kolduson, majd szidalmazzák és bántalmazzák. Végül láttuk a szörnyű boszu- állást, melyet a maga összes borzalmaival részletesen fest le a költő.
