Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1900

8

gos épülete, tornyairól gyönyörű kilátás nyílik mindenfelé; kissé rideg belsejénél jobban hat a kórus külseje, mely könnyed szökő íveivel olyan, mint valami óriás korona. Háta mögött, a Cité keleti csúcsán, a híres Morgue, a tetemnéző, hol megfagyasztva közszemlére teszik a Párizs területén talált ismeretlen halottakat. Ugyancsak a Cité szigetén van a már említett Palais de Justice, nyugati végén pedig, a Pont Neuf közepén a nép barátjának,

IV. Henrik királynak lovas szobra. Hatalmas nagy körben tíz km.-nyi távolságban húzódnak a Cité körül a nagy boulevardok; ezeken s belül a nagy vonalon van a tulajdonképi élet, a nagy közintézetek, hatalmas gyűjtemények, temjdomok; a boulevardok déli része, a Bd. St. Germain a Quartier Latinén, a diáknegyeden megy keresztül, hol számos más nagy intézeten kívül a világnak egyik legrégibb és leghíresebb egyeteme, a Sorbonne van. Ezek a boulevardok korántsem oly unalmasak, mint a mi nagy körutaink, bár nagyobbára hasonlítanak hozzájuk. Bár a lakóházak szürke egyhangúságukkal nyomába sem léphetnek a mi fényes házsorainknak, a boulevardok mégis változatosabb képet mutatnak náluk. Hatalmas terek, gyönyörű középületek szakítják meg a sort; a mi csenevész fácskáink helyett lombos fák árnyékolják a gyaloglók útját, s a mi a fő, a mit sehol másutt így nem találtam: nincs pont, melyről nézve ne nyílnék művészi számítással rendezett távlatkép, mely a különben egyhangú útsort a legszebben befejezi. Ott van mindjárt a keleti boulevardok kiinduló pontja, a Bastille- tere, közepén a jókora magas júliusi oszlop ; tőle északnyugatra a köztársaság tere, a köztársaságnak részleteiben kevésbbé sikerült, de egészében kitűnően ható, hatalmas szobrával, ettől egynéhány száz méternyire a Port St. Denis s a Port St. Martin, XIV. Lajos dicsőségére emelt diadalkapuk; majd a Bd. des Capu- cines-en Garnier főműve, a nagy opera, melyet a szemben futó Avenue de l’Opérán már egy kilométernyi távolságról lehet látni, végül a tiszta görög stílusban épült Madeleine templom, mely méltóságos oszlopsoraival a Bue Pioyale-on a Coneorde-téren s a Szajnán át a szintén görög építésű képviselőházra, a Palais Bourbonra néz. Vegyük mindehhez az utakat szegélyző, gyönyörű fasorokat, az ezernyi-ezer, egymás hegyén-hátán tolongó, tova hömpölygő emberáradatot, a legkülönbféle járóművek végtelen sorát, a fényes kirakatokat, este a tündéri világítást: íme a párizsi boulevardok képe : ehhez az eleven, sürgő, zajgó, élethez képest a mi